Médianapló

Médianapló - A tavalyi mondattermés

2016. január 01. 10:57 - Zöldi László

2009 végén jutott eszembe, hogy strigulázni kéne az ütős, szellemes, akár szállóigeként is emlegethető mondatokat. Miközben elismerem ugyanis, hogy egy-egy szerkesztőség minőségét leginkább az jelzi, miként bánik az információkkal, az sem mellékes, hogy a munkatársai miként értelmezik a tényeket. A mai áttekintést a napilapoknak szánom. A nevük után az első szám a tavalyi mondatoké, utána zárójelben a 2010-es, ’11-es, ’12-es, ’13-as és 2014-es adatok. Öt régebbi számadat aránylik tehát a legfrissebb terméshez.

Népszabadság: 104 (109, 157, 141, 148, 133), Magyar Nemzet: 81 (34, 66, 47, 50,58), Népszava: 60 (85, 92, 94, 80, 85), Délmagyarország: 52 (23, 29, 44, 41, 45), Magyar Hírlap: 38 (27, 40, 47, 49, 43), Somogyi Hírlap: 33 (csupán 2014-ben figyeltem föl rá, akkor 10 ütős mondatot találtam benne), Zalai Hírlap: 28 (47, 56, 67, 63, 52), Napló: 22 (23, 52, 57, 59, 61), Napi Gazdaság, Magyar Idők: 26 (nincsenek összehasonlítható adatok), Kisalföld: 24 (21, 24, 20, 21, 22), Fejér Megyei Hírlap: 22 (43, 51, 54, 56, 50), Vas Népe: 21 (36, 33, 27, 41, 40).

A Népszabadságnál például nemzedékváltás zajlik. Akik korábban a legtöbb jó mondatot írták, vagy nyugdíjba vonultak, ahonnan ritkán dolgoznak vissza (Tamás Ervin), vagy szerkesztenek (Nagy N. Péter), a tehetséges fiatalok pedig még csak hébe-hóba járulnak hozzá a patinás újság mondattermő képességéhez. A Népszava visszaesését azzal magyarázom, hogy a kiadóhivatal nem képes megfizetni a jó publicistákat. Érdekes a Magyar Nemzet helyzete. A simicskás G-nap (február 6.) után kettévált a szerkesztőség, a véleményformálók közül többen átigazoltak a kormánylappá kinevezett Napi Gazdasághoz, amiből később a Magyar Idők nőtt ki. Ennek ellenére a maradók felszabadultságából a korábbinál szellemesebb korfestő adalékokra tellett.

A megyei napilapok között akadnak olyanok, amelyek tavaly nyár óta feltűnően visszafogták magukat. A harmadik Orbán-kormány megalakulása után a kiadóhivatalok tudomásul vették a prolongált körülményeket, és jóindulatú semlegességről az óvatos kormánypártiságra váltottak. Ennek ellenpéldája a szegedi Délmagyarország, ami érthető a helyi viszonyok ismeretében. Véleményformálói (Bakos András, Hollósi Zsolt, Kovács András, Szabó C. Szilárd) rendszeresen fejthették ki az álláspontjukat. A kaposvári napilap felbukkanását az élmezőnyben szintén azzal magyarázom, hogy jegyzetírói (Czene Attila, Fónai Imre és Vas András) tavaly folyamatosan és öncenzúra nélkül dolgozhattak.  

komment
süti beállítások módosítása