Naponta átböngészem a megyei napilapok online kiadásait. Amelyik tájegységhez érzelmek fűznek, annak híreinél tovább időzöm. A családunk Békés megye legkeletibb csücskéből származik, amelyet 1920-ban Romániához csatoltak, de akadnak rokonaim a határ innenső oldalán: Békésszentandráson, Szabadkígyóson és Battonyán is. Tudom róluk, hogy érdekli őket a hétfőn indult föld-árverés, akár vennének is néhány hektárnyit a Viharsarok magas aranykorona értékű szántóiból.

Még szerencse, hogy nem üldögélnek a számítógép előtt, mert a Beol.hu-ból majdnem a figyelmükbe ajánlottam egy cikket. A pénteki tanácskozáson részt vett Jakab István, a Magosz (Magyar Gazdakörök Országos Szövetségének) elnöke is. A kormánypárti politikus és országgyűlési alelnök szerint olyan megoldást találtak a 380 ezer hektárnyi állami föld sorsára, amely megfelel a földforgalmi törvénynek és az uniós szabályoknak is. Na, erre lettem volna kíváncsi, ám a közlemény szűkszavúnak bizonyult. Nem csoda, elvégre a Magyar Távirati Iroda adta ki. De vajon a Békés Megyei Hírlap online változata miért az állami hírügynökség beszámolóját közölte? Nincs saját tudósítója, aki Gyomaendrődön az agrárpolitikus mellének szögezte volna a kérdést, hogy mi légyen ama bizonyos megoldás?

Jakab István tegnap, a Magyar Hírlapban válaszolt a kérdésre, félő azonban, hogy a zsíros feketeföldre áhítozó viharsarki gazdák ritkán jutnak a nyolcezer példányban kinyomtatott országos napilaphoz. Őket a megyeinek kellett volna tájékoztatnia. Fölhívhatnám persze a vezető szerkesztőt, akit tanítottam a szegedi egyetemen, de nélküle is tudható, hogy a külföldi tulajdonos leépítette a tudósítói hálózatot. Ráadásul szegény lapcsináló kit küldött volna át Békéscsabáról a mintegy 50 kilométernyire lévő Gyomaendrődre, ha a belső munkatársak számát is minimálisra csökkentették? És az sem lepne meg, ha kiderülne, hogy azért jelent meg az állami hírügynökség lényeget nagy ívben kerülő beszámolója, mert abból nem lehet baj.

Jakab István egyébként a Magyar Hírlap hétvégi számában bevallotta, hogy mire való az árverés: „A gazdák semmi mást nem akarnak, mint azt, hogy megvásárolhassák a földet, és bérleti díj helyett kedvezményes bankkölcsönökkel törleszthessék az árát.” Vajon rosszmájú volnék, ha a gazdákat behelyettesíteném azokkal a gázszerelőkkel, ügyvédekkel, nőgyógyászokkal és műkörmösökkel, akik a legutóbbi fél évtizedben béreltek állami földet, és most bebiztosítják magukat?