Tisztelettel vitatkozom Büky Lászlóval. A szegedi nyelvészprofesszornak két cikke is megjelent a Magyar Nemzet hétvégi mellékletében. Az egyik Jókairól szól, a másik szűkebb érdeklődési körébe vág, mert a saller és a koki jelentéséről értekezik. A saller közös élményünk. A múlt század hatvanas éveiben apám a bicikliülés mögötti szerszámtáskába smirglit tett, ezzel kellett megtisztítani a kilyukadt gumit. A tömlőre pici satuval szorítottam a méretre szabott lapocskát, meggyújtottam, és a szigetelő réteg ráégett a lyukra.

Egy nyelvésznek készséggel elhiszem, hogy a der Schaller tömlőragasztófoltot jelent, a művelet pedig a biciklibelső megfoltozása. Csakhogy felötlött egy másik jelentés is. NSZK-beli ösztöndíjasként gyakran fordultam meg áruházak hanglemez (Schallplatte) osztályán, és úgy dereng, mintha a feliratnak köze lett volna a hangzáshoz. Lám, egy másik szegedi nyelvészprofesszor, Halász Előd német-magyar szótárából kiderül, hogy a schallen jelentése hangzani, hangot adni, zengeni. Van egy mondás is: Die Ohrfeige hat tüchtig geschallt. Vagyis a pofon csak úgy zengett, csattant. Aki kapta, alighanem belecsengett a füle. De ki adta?

Büky professzor a szerintem tévesen azonosított saller mellé sorolta a kokit is. Ennek első jelentésével óhatatlanul alátámasztja a csattanós felfogást, az értelmező szótár szerint ugyanis enyhe ütés, kis pofon. Hozzáfűzi azonban, hogy nógrádi falvakban kokinak nevezik a kakast is. Ebben már nem mernék vitatkozni vele, de ha így van, akkor megjelenik előttem egy pocakját düllesztő kakas a szemétdomb tetejéről. Talán azért e képzettársítás, mert a cikkíró baloldali és liberális publicistáknak tulajdonítja a kokit és a sallert, ráadásul utal Juncker uniós főpolitikusra is, aki Orbán Viktort nemrégiben üdvözlés gyanánt legyintette meg.

Ha Büky kolléga még egy kis energiát fektetett volna a kutatásba, ama lapban, amelyben publikál, megtalálhatta volna a csattanós pofonka eredetijét Orbán Viktor évekkel korábbi beszédében: „Az izgága kötekedőknek adtunk néhány kokit, néhány sallert, kiosztottunk néhány baráti nyaklegyintést.” (Magyar Nemzet, 2011. július 4.) Másnap még egyszer szóba hozta az ügyet, de már a Zalai Hírlap hasábjain: „Az Európai Parlament izgága kötekedőinek adtunk néhány kokit, leesett néhány saller.” (2011. július 5.) Bármily kellemes élményeket ébresztett is bennem a kerékpártömlős gyermekkor emlegetése, nem valószínű, hogy az uniós kötekedők meglegyintése közben miniszterelnökünk a biciklizésre gondolt.