Médianapló

Médianapló - Mi hiányzik Orbán Viktorból, hogy napjaink De Gaulle-ja legyen?

2015. augusztus 08. 10:52 - Zöldi László

Szakmánkra jellemző némi arisztokratizmus. Hajlamosak vagyunk arra, hogy csupán azokat nevezzük publicistának, akik szerkesztőségben dolgoznak. Holott nem minden publicista újságíró, közéjük tartozik például Lendvai Ildikó is. A volt pártelnöknek rovata van a szombati Népszavában, és elemzései azt sejtetik, hogy betartotta az ígéretét. Nem vonult vissza, csupán a parlamenten kívül politizál. Ma például Orbán Viktorról tűnődött A kettéfűrészelt De Gaulle című jegyzetében.

Ízlését dicséri, hogy megelégedett a címből adódó képzettársítással, ami az olvasónak óhatatlanul beugrik. Nem bontotta ki a két politikus közti magasságbeli különbséget, inkább azt a jelenséget értékelte, hogy a „kormányideológus” Mráz Ágoston Sámuel kísérletezik a magyar miniszterelnök felnagyításával. Az említett harmincas úr kétségkívül az egyik legtájékozottabb politológus, akinek azonban a szakmai felkészültsége eddig abban merült ki, hogy a nyilvánosság fórumain megmagyarázta az Orbán-kormány nem föltétlenül racionális döntéseit. Most pedig bedobta a degaulle-os hasonlatot, hátha vita támad körülötte, melynek révén Orbán Viktor beemelhető a nagy európai politikusok panteonjába.

Lendvai Ildikó kifejtette, hogy ha már valaki kísérletezik a történelmi párhuzammal, igazán számon kérhetné Orbán Viktoron azt, ami De Gaulle tábornok talán legnagyobb érdeme: tető alá hozta a két hagyományos ellenfél, Franciaország és Németország kiegyezését. A publicista-politikus hiányérzete jogos, mindazonáltal félő, hogy nem olvasta elég figyelmesen Mráz Ágoston Sámuel cikkét a Napi Gazdaság augusztus 4-i számában. Lehetséges, hogy a szerző manipulatív szándékkal erőlteti a De Gaulle-Orbán párhuzamot, de ama eszmefuttatás, amelyben ezt szóba hozta, épp arra utal, ami Lendvai Ildikónak hiányzik. Ezt írta: „Ha Orbán a XXI. századi, új De Gaulle, a nemzetek közti kibékülést is szolgálnia kell, ahogy a névadó létrehozta a német-francia barátságot.” Majd, hogy még félreérthetetlenebbül fogalmazzon, hozzáfűzte: Magyarország esetében két környező államra, Szlovákiára és Romániára gondol.

Az a benyomásom, hogy a politológus-szerző attól még kormányideológus marad, ha most az egyszer elismerjük: miközben megpróbálta a magyar miniszterelnököt De Gaulle szintjére emelni, figyelmeztette is Orbán Viktort, hogy ehhez békét hozó államférfiként kéne viselkednie.           

4 komment
süti beállítások módosítása