Ki a hét embere? Vasárnap reggelenként ezen tűnődöm. Előttem van vagy száz cetli, a legutóbbi hat és fél napban olvasott-hallott mondatokat tartalmazzák. Közülük kell kiválasztani a legütősebb húszat, amelyet majd este küldök át villámpostán a megrendelő szerkesztőségnek.

Csakhogy ilyenkor, a nyár kellős közepén, a közéleti megnyilvánulások alapján nehéz kiválasztani a hét emberét. A hazai nyilvánosság első számú kedvezményezettje, a miniszterelnök eltűnt a szemünk elől, a kánikulában valószínűleg vízparton múlatja az időt. A volt miniszterelnök már nem a nyilvánosság első számú kedvezményezettje, de ő is elvan valahol, távollétének azonban nincs hírértéke. Olvastam viszont két feltörekvő politikus interjúját. Az egyiket a hét elején adta Tóbiás József, az MSZP 45 éves elnöke az Indexnek, a másikat a hét végén Lázár János, a kormány 40 éves főminisztere a Napi Gazdaságnak. Tóbiástól öt figyelemre méltó mondatot jegyeztem föl, Lázártól nyolcat - hasonló terjedelmű interjúkban.

Olyasmit egyik se mondott, ami alkalmas volna arra, hogy kávéházakban és kocsmákban ízlelgessék, formálgassák a beszélgető, iszogató emberek. Egyik mondatukból sem lesz tehát szállóige, mindazonáltal Tóbiás József kifejti, hogy keresi a teljhatalmú választókerületi elnököket, akiknek azonban nem kell Felcsútra zarándokolni, hogy lekáderezze őket. Máskülönben pedig szét kell szednie a befelé fordult pártját ahhoz, hogy a magyar társadalom felé fordulhasson. Lázár János is az átalakítás lázában ég, de könnyebb helyzetben van, mert a Gazda már kitalálta, hogy milyen országban szeretne élni. A legérdekesebb mondat így hangzik: „A kezünk között egy ország változik meg.” Tóbiás keze között csupán egy párt változgat, és ez kevésbé érzékenyen érint bennünket.

Azt nem tudhatom ugyan, hogy melyikük kísérlete sikerül, az alkatuk azonban kirajzolódik a szavaikból. A halmozottan hátrányos helyzetből országos politikába érkezett Tóbiás József nemcsak a pécsi egyetem humán erőforrás szakán volt levelező hallgató, hanem ma is autodidakta. Neki kell kitalálni önmagát és pártját. Lázárnak van gazdája, aki tudja, hogy mit akar. Legfontosabb munkatársának nem esik nehezére megvalósítani az elképzelést, mert tehetős családjában gazdaszemléletet tanult. S mert a program kikristályosodott, a Gazda távollétében is képes érthetően elmagyarázni, hogy piros-fehér-zöld lesz az ország, még ha bele is gebedünk.