Még nem láttam a Vas Népe mai számát, csak hétfőn gyömöszölik a postaláda szűk szájába. Bizonyára előkelő helyen hozta Halász Bence győzelmét. A tizennyolc éves kalapácsvető megnyerte a junior Európa-bajnokságot. Csaknem nyolcvan métert dobott, igaz, még nem felnőtt szerrel (amivel ostromolja a hetvenet). Eredményeit évek óta figyelemmel kísérem, és ha így halad, akár olimpiai bajnok is lehet belőle.

A megyei lap nagy teret szentel a Dobó SE-nek. Közli a versenyek részleteit is, mert a néhai „dobópápa”, Németh Pál alapította egyesületben akad több tizenéves, akiből világklasszis lehet. Méltányolja ezt az önkormányzat és az atlétikai szövetség, nemrégiben ugyanis korszerűsítették a pályát. A vezetőedző pedig, mellesleg az alapító Zsolt nevű fia meg is fogalmazta május 31-én, az önkormányzati portálon, hogy odafigyelnek a biztonságra és a fenntarthatóságra. Az utóbbi nem tudom, hogy mit jelent, az előbbi viszont diszkrét utalásnak hat.

Két héttel korábban baleset történt: egy 13 éves lányt a kalapács fogantyúja arcon találta. Többször operálták, és az edzője (aki az alapító másik fia, és a sors iróniája, hogy neki is hasonló baleset törte félbe a pályafutását) ezt mondta róla: „Megcsinálták az arcát.” Azóta eltelt két hónap, és miközben a Vas Népében sorjáznak a dobóversenyek figyelemre méltó részletei, egy betűt sem olvastam a sérült lány állapotáról. Vajon él-e még, s ha igen, kikerült-e már az intenzív osztályról, hogyan sikerültek a műtétek, mire jutott a rendőrségi nyomozás, beperelték-e szülei az egyesületet? A szerkesztőség azonban hallgat, mint hal a szatyorban. Vajon miért?

Működik a városban egy utánpótlásképző bázis, amely ontja a tehetségeket. Talán csökkentené a körülötte gyülekező szponzorok adakozó kedvét, ha a helyi értékeket becsben tartó újság olyasmivel traktálná az olvasókat, ami árnyékot vet a szakmai tevékenységre. (Például a választókerület országgyűlési képviselője, Hende Csaba honvédelmi miniszter is felajánlott félmillió forintot.) Lehetséges persze, hogy a Vas Népe épp ama három számban foglalkozott a balesetet szenvedett kislány sorsával, amelyek nem jutottak el hozzám. Ebben az esetben elnézést kérek a sportrovat munkatársaitól, akik közül egyet-kettőt tanítottam is a szombathelyi főiskolán. De ha mégis „elfeledkeztek” tájékoztatási kötelezettségükről, ne hagyják cserben az újságírás-tanárukat, és a fejleményekről legalább utólag számoljanak be az olvasóknak. Előre is köszönöm.