Ma reggel azért ültem a képernyő elé, mert érdekelt egy beszélgetés a strasbourgi bíróság minapi ítéletéről. A szakújságírók már kifejtették álláspontjukat a jogerős határozatról, amely faramuci helyzetet teremtett: A kommentelő helyett a portálnak kell helyt állnia a hozzászólás tartalmáért, ami nem jó hír a szerkesztőségeknek. Vajon miként értelmezi a precedens értékű ítéletet egy médiajogász? Ha nem jön közbe semmi, holnap visszatérnék Vincze Ildikó figyelemre méltó megjegyzéseire. Elhangzott azonban valami, ami pillanatnyilag jobban érdekel. Ezt mondta: „Az internet teljesen új média.”

Néhány évvel ezelőtt két kollégával megírtuk az Általános médiaismeret című tankönyvet a kommunikáció szakos főiskolások és egyetemisták számára. Nemcsak a szűkebb érdeklődési körömről, a sajtóról szóló fejezetet vállaltam, hanem a bevezetőt is, amelyben a média mibenlétét igyekeztem körüljárni. A szakirodalom tanulmányozása után arra jutottam, hogy a latin media kifejezés a nyilvánosság eszközrendszere, és magába foglalja a sajtót, a rádiót, a televíziót meg az internetet. Azért használjuk így, többes számban, összefoglaló fogalomként, mert nem mindig akarjuk külön-külön megnevezni az egyes alkotórészeit.

Az internetet tehát nem nevezném médiának, mert csupán az egyik, bár kétségkívül legújabb része a négy médiumból álló médiának. Egyébként pedig Vincze Ildikót médiajogászként harangozták be a tévéműsorban. Teljes joggal, elvégre úgy ismerik a szakmában, mint aki a nyilvánosság eszközrendszerére szakosodott. Ha kizárólag a sajtóra vagy a rádióra, a televízióra vagy a világhálóra szakosodott volna, akkor bizony médiumjogásznak kéne nevezni. Méghozzá kettős értelemben is. Beleáshatta volna magát az említett médiumok közül valamelyiknek a jogi viszonylataiba, másrészt védőügyvédként képviselhette volna egyetlen médium, például a Hajdú-bihari Napló, a Magyar Rádió, az RTL Klub vagy a hvg.hu érdekeit.

A tankönyv-fejezet megírásához összegyűjtöttem legalább száz példát a média kifejezés helyes és helytelen használatáról. Azt vettem észre, hogy a körülötte forgolódók fejlődőképesek. A politikusok, politológusok, újságírók és egyéb értelmezők lassacskán eljutottak a helyes alkalmazásig. Ugyanez talán elvárható a nyilvánossággal foglalkozó jogászoktól is.