Médianapló

Médianapló - Kolumna

2015. június 06. 10:32 - Zöldi László

Telitalálat a mai Népszava első oldala. Pápai Gábor karikatúráján egy vacsora résztvevői láthatóak. Középütt Magyarország miniszterelnöke búsong a tányér előtt, tőszomszédságában Merkel kancellár asszony üldögél, és az Európai Unióból Juncker elnök úr. S mert mindkét kezük késsel és villával van elfoglalva, csipesszel fogják be az orrukat.  

De a szombati szám belsejében is találhatni figyelemre méltó összefüggéseket. A 12.-13. oldalpár például parádésra sikeredett. Az egyiken a Magyar Narancs főszerkesztője jellemzi hetilapját és rajta keresztül a nyomtatott sajtó harcát a túlélésért, a szomszédos oldalon pedig szerzői munkaközösség foglalja össze a Simicska-féle médiabirodalom legutóbbi négy hónapját, amióta a sértődött állammal vívja élet-halál harcát. Mindkét cikkben leltem továbbgondolásra csábító mozzanatokat, a Bojtár B. Endrével készített interjúra holnap vissza is térnék. Most inkább az a jelenség foglalkoztat, amire már korábban is felfigyeltem a több mint 140 éves napilap olvasása közben.

A Népszava immár hatodik éve szorult ellenzékbe. Sok munkatársától kellett megválnia, a maradók zöme nyugdíjas, aki a kevéssel is beéri annak fejében hogy szakmailag a másodvirágzását élheti. Kevés a fiatal újságíró, aki riportokat hozna a szerkesztőségbe, különösen a vidéki Magyarország hiányzik a kínálatból. Akik tehát előállítják a lapot, rengeteget dolgoznak, és gyakran használják a kolumnás módszert. Az ógörög kifejezés oszlopot, hasábot jelent, a sajtónyelvben pedig azt, hogy a cikk egész újságoldalnyi terjedelmű.

Ha valaki végiglapozza bármelyik Népszava-számot, az veheti észre, hogy rengeteg benne a kolumna. Más szóval a betűtenger, a hosszú okfejtés, amely nehezen emészthető. Az eme bejegyzés elején említett oldalpár az elevenembe vág, elvégre legszűkebb érdeklődési körömet, a médiapolitikai játszmákat mutatja be, de töredelmesen bevallom, gyakran lapozom át az érdeklődésemtől távolabb eső újságoldalakat. Félő, hogy így vannak ezzel azok az olvasók is, akik az én oldalpáromat hagyják figyelmen kívül.

A rendszerváltás táján egy osztrák sajtóbefektető három napilapot vásárolt Északkelet-Magyarországon. Szakemberként észrevette, hogy itteni újságjaiban sok a kolumnás anyag. Olvasók elleni merényletnek tartotta őket. De mert nem tudott magyarul, a fifikás szerkesztők túljártak az eszén. Három-négy, látszólag különálló cikké tördelték szét a betűtengert. Nem is tudom, miért jut eszembe ez a példa.

1 komment
süti beállítások módosítása