A hét elején figyelemre méltó vitaműsort láttam-hallottam. Kedden este, az Echo TV-ben Bayer Zsolt beszélgetett Csintalan Sándorral az Orbán-Simicska pengeváltás után kialakult helyzetről. A jobboldali médiavilág két közismert szereplője, az egyik az orbánisták, a másik a simicskások szószólójaként. Aki meg akarta ismerni a február 6-a óta nyilvános konfliktus hátterét, eltűnődhetett a szavaikon.

Bayer szerint a botrányt Simicska Lajos robbantotta ki azzal, hogy ama bizonyos négybetűs szóval illette a miniszterelnököt. Csintalan viszont azt a szűk körű megbeszélést említette kiindulópontként, amelyen Orbán Viktor bejelentette, hogy az állami hirdetéseket áttereli a megújítandó közszolgálati médiumokhoz. Mondandóját úgy sommázta a Lánchíd Rádió műsorvezetője, hogy a kormányfő „kidobott háromszáz embert a kukába”. Ennyire rúg tehát azoknak a száma, akik a Simicska-féle médiabirodalomban keresik a kenyerüket. Megszorítás után vagy megszorítás előtt, ezt nem tudhatom, ők azonban a bőrükön érzik.

Rossz helyzet, amiben van valami jó is. Olvasom a Magyar Nemzetet, amelyet Kövér László ellenzékinek nyilvánított, és a kormánypárti politikusok bojkottálnak. Több jó mondat, tartalmas gondolat bukkan föl benne, mint a másik jobboldali napilapban, a Magyar Hírlapban. A nemzetes munkatársak mintha korábbi önmaguknál felszabadultabban, hitelesebben, pontosabban fogalmaznának. Régebben csupán a napi politikától némi távolságot tartó hétvégi mellékletben találtam olvasnivalót, manapság már a konzervatív napilap első felében is. Tegnap például Lukács Csaba foglalta össze a közéleti benyomásait.

Bár fikarcnyit sem engedett az értékrendszeréből, ezt írta: „Nagyon úgy tűnik, értékelvű közösségünket túszul ejtette egy erkölcsre és etikára túl sok figyelmet nem fordító, kizárólag a hatalomra koncentráló, arccal a pénztár felé forduló szűk csoport.” Majd azzal fejezte be, hogy ő még akkor is újságíró lesz, „amikor a most nagy hatalmúnak tűnő emberek immár ellenzékbe szorulva fognak újra kuncsorogni a nyilvánosságért”. Ebben nem azt vélem fölfedezni, hogy Simicska Lajos parancsot adott volna embereinek az Orbán-kormány kritizálására. Azt olvasom ki belőle, hogy konzervatív értékrendszerű újságírók megírják azt, amit a szakítás előtt is gondoltak, csak még nem írtak meg.