Zárug Péter Farkas nagydarab, lófarkas hajzatú, nyaklánccal és karpereccel ellátott politológus. Gyakran látni-hallani tévés vitaműsorokban, írásaival pedig a Demokrata című hetilap hasábjain szembesültem. Szakmai felkészültségét nem vonom kétségbe, tegnap este azonban olyasmit mondott a Hír TV-ben, amin eltűnődtem. Megengedte magának azt a túláltalánosítást, hogy az ide tévedt nyugati médiavállalkozók egy húron pendülnek.

A rendszerváltáskor érkeztek meg, és privatizáltak, azóta offshore cégekbe mentik át a felgyülemlett profitot, így viszik ki az országból. Bizonyára akad olyan vállalkozó, aki úgy cselekedett, ahogy a politológus sebtében odavetette, ám a külföldi befektetők nem föltétlenül az ő forgatókönyvéből dolgoznak. A német üzletemberek például, akik a tulajdonosok többségét adják, másként gondolkoznak. Hazánkat a német gazdaság hagyományos hátországának tekintik, amellyel rengeteg kapcsolatot létesítettek a két világháború között, és negyedszázada nem harácsolni jöttek vissza - hosszabb távon tartanák meg a hasznot. Itteni leányvállalataik aligha veszteségesek, mert ha azok lennének, már régen túladtak volna rajtuk, és az a benyomásom, hogy a felgyülemlett profit egyelőre a határainkon belül hasznosul.

A folyamatot nézhetjük úgy is, hogy először azt a hitelt fizették vissza belőle, amelyből megvették a magyar újságokat. Aztán kényszerből (a posta fölemelte a terjesztési díjat) létrehozták a maguk lapterjesztési hálózatát - ez gyümölcsöző befektetésnek bizonyult. Majd korszerű nyomdákba (Győr, Veszprém, Pécs, Szeged, Kecskemét, Debrecen) összpontosították az újságjaikat - ez gazdaságossá tette az előállítást. S mindez legalább annyiba került, mint a hagyományos sajtó digitalizálása, az utóbbi műveletről plasztikus kép bontakozott ki előttem.

Másfél évtizeddel ezelőtt keresztet vetettek a hagyományos sajtóra. Félő, hogy csupán addig tartják fenn, amíg az olvasói ki nem halnak, és nem tudom, hogy például a megyei lapoknak van-e még tizenöt-húsz évük. A külföldi tulajdonosok mégse foglalkoztatnak kevesebb újságírót, mint amikor átvették az üzletet, csak éppen átcsoportosították a munkatársakat. Minden harmadik újságíró maradt a régi szerkesztőségben, a többi viszont már az online kiadás körül szorgoskodik. Eme felismerés eredményezte, hogy főiskolás tanítványaimat mindinkább az online újságírásra készítettem föl. Akik közös szakmánkat választották, túlnyomórészt a digitális szerkesztőségekben helyezkedtek el.