Borókai Gábor ama főszerkesztők közé tartozik, akiknek van saját véleményük. Ráadásul nem bújik el a témák elől, a Heti válasz legfrissebb számában például az egyetemek körüli botránnyal foglalkozik. Dicséri Palkovics Lászlót, mert egyeztet az érintettekkel, majd kifejti, hogy „az államtitkár képviselte változtatások a piacon eladhatatlan diplomákat gyártó üzemeket kívánják kivezetni a rendszerből, és garantálni a felsőoktatás fenntarthatóságát”.

Az a benyomásom, hogy Palkovics államtitkár azt követően próbál egyeztetni az érintettekkel, miután minden más lehetőséget kimerített. Az idézett gondolatnak épp az ellenkezőjét tapasztaltam oktatóként a felsőoktatásban, de ez most mellékes. Tételezzük fel, hogy a cikkírónak igaza van, és a diplomagyártó üzemek csakugyan olyan okleveleket bocsátanak ki, amelyek mögött nincs eladható, munkaerő-piacon értékesíthető tudás. Vajon ki kell-é őket vezetni a rendszerből, máskülönben a felsőoktatás nem lesz fenntartható? Maradjunk annál a két szaknál, amelynek a tervezett megszűntetése a leghangosabb tiltakozást váltotta ki: a nemzetközi tanulmányoknál és a kommunikációnál!

Mindkettőre rengetegen jelentkeztek, és a lehető legmagasabb pontszámmal vették föl a legjobbakat. A hallgatóság nagyobbik része még így is borsos tandíjat fizet. Az ország legnagyobb egyeteme, az ELTE például azért berzenkedik, mert ha e két szakot ki kéne vezetni a rendszerből, akkor tetemes bevételtől esne el, és bizony fenntarthatatlanná válna. De ha már az állam ennyire szívén viseli az oktatás minőségét, vajon miért nem arra ösztökéli az egyetemeket és főiskolákat, hogy a nemzetközi tanulmányok, illetve a kommunikáció oktatási színvonala magasabb legyen, és olyan hallgatók távozzanak diplomával a zsebükben, akik után kapkodnak a munkaerő-piacon? Vajon nem volna egyszerűbb a bizonyára színvonalasabb, bár nyereséget nem termelő szakokat eltartó „fejősteheheneket” szakmailag tartalmasabb helyzetbe hozni, mint megfosztani a tanintézményeket attól a lehetőségtől, hogy fenntarthassák önmagukat?

Ha minderről az állami oktatáspolitikusok másként gondolkodnak, óhatatlanul felötlik, hogy talán egyéb bajuk van a nemzetközi és a kommunikáció szakkal. Nem tartják alkalmasnak arra, hogy megbízható szakembereket adjanak a hosszú időre berendezkedő Orbán-rendszernek.