Hátha Tarsoly Csaba mégsem olyan elvetemült, amilyennek hajdani pártfogói beállítják a nyilvánosság előtt. Létrehozott egy több lábon álló vállalkozást, az üzleti tervet azonban nem sikerült megvalósítania. A „projektek” inkább vitték, mint hozták a pénzt, és a magas hozamra nála elhelyezett befektetésekből tömködte a költségvetésen tátongó lyukakat. Csupán a győri foci (a külföldi játékosok, a mérkőzések napján is negyedházzal ásítozó stadion, a vendég nélküli szálloda) évente több milliárdos nagyságrendben vitte azt a fránya pénzt.

Nem Tarsoly az első üzletember, és nem is ő lesz az utolsó, akinek a vállalkozásai nem fordultak termőre. S ha már így történt, működésbe lépett a politikai logika hazai változata; kezdetét vette az értelmezési háború. Lám, a három osztatú köztérben a kormánypártok azt sugalmazzák, hogy a Quaestor-ügy „szocialista brókerbotrány”. Az MSZP és a DK szerint viszont Orbáné „a Quaestor-kormány”. A lassanként váltópárttá terebélyesedő Jobbik kommunikációja pedig az, hogy akik 2002 óta váltották egymást a hatalomban, most „Quaestor-koalíciót” alkotnak. A nyilvánosságot nem az a politikai tömörülés hódítja meg, amelyiknek igaza van, hanem amelyik képes elhitetni a maga részigazságát.

A történtekről lehetne másként is gondolkodni. Ha rajtam múlna, felkészült, tekintélyes és pártoktól független szakemberekből állítanék össze vizsgálóbizottságot, akik részérdekekre való tekintet nélkül elemeznék a quaestorozás folyamatát. Nem lepődnék meg, ha azt derítenék ki, hogy kisebb-nagyobb mértékben a Medgyessy-, a Gyurcsány-, a Bajnai-kormány is megkerülte az államkincstárt, és az átmenetileg fölösleges pénzeket brókercégeknél fialtatták, például a mindegyikhez törleszkedő Quaestornál. A kínálkozó haszon fejében elnézték, hogy baj lehet Tarsoly úr vállalkozásaival, mert haszontalanok. A zsebpénz-akciót a második és a harmadik Orbán-kormány vitte tökélyre - a rosszul aládúcolt épület éppen omlik a fejére..

Akár ilyesmit is megállapíthatna a pártatlan és tekintélyes szakemberekből álló bizottság. Álmaim országában nem tiltakoznának az érintett pártok, hanem levonnák a személyi, szervezeti és szemléleti tanulságokat. Máskülönben félő, hogy a nevető harmadik, a brókercéges zsebpénzzel még nem próbálkozó szélsőjobboldal értelmezése válik kormány-, sőt rendszerváltó erővé.