Médianapló

Médianapló - Az újságíró mindenhez konyít, de semmihez sem ért?

2015. március 16. 10:58 - Zöldi László

Tartalmasabb vitára számítottam. Két bejegyzésben is foglalkoztam a vélemény-újságírással, és próbáltam megtalálni a különbséget a publicisták és a bloggerek között. Inkább töprengtem, mint tévedhetetlennek éreztem magam, de nem találkoztam olyan kommentekkel, amelyek pontosították volna a benyomásaimat. Az egyik hozzászóláson mégis eltűnődtem.

Szerzője az egészségügyben dolgozhat, mert azt fejtegette álnéven, hogy efféle témában készített vele interjút az egyik megyei napilap munkatársa. A beszélgetés fatális hibákkal jelent meg, fel is sorolt néhányat. Csakugyan elrettentőek, egyetlen vidéki újságíró megismerése alapján azonban túlzás lesújtó véleménnyel lenni a vidéki sajtóban dolgozókról. Ennél többre tartom őket, noha nem vagyok elragadtatva… Mitől is? Tőlük vagy a helyzetüktől? Olvasok néhány újságot, amelyekben még gyakorolhatják a mesterségüket, de az összbenyomásom az, hogy egyre több szerkesztőségben tekintik őket csereszabatosnak. Ez nem használ az önbecsülésüknek.

Igazán kár, hogy egy fontos mozzanatot nem vett figyelembe a fővárosból érkezett és egyetlen példa alapján (túl)általánosító egészségügyi szakember. A megyei lapok nincsenek abban a helyzetben, hogy olyan újságírót alkalmazzanak, aki kizárólag egészségügyi témákkal foglalkozik. Általában női munkatárs kapja a népjóléti reszortot, és ír a szegényekről, a szociális segélyekről, a magányos öregekről, a leányanyákról, a hajléktalanokról, olykor pedig a betegekről, az orvosokról és a kórházakról is. Épp ama ismeretbázisa nem alakulhat ki, amelynek révén otthonosan mozoghatna az egészségügyben. (Amivel egyébként egy országos lap szerkesztőségében erre szakosodott munkatárs foglalkozik. Bár látva némelyik ellenzéki újság anyagi gyötrődését, ebben kezdek már kételkedni.)

Nem menteném föl a megyei lap munkatársát a felületesség és a felkészületlenség vádja alól, a helyzete azonban mentő körülmény. S van itt még valami, ami a kommentelőt minősíti. Ki akadályozta meg abban, hogy ellenőrizze az elkészült interjút? Le lehet ülni azzal a fránya újságíróval, és elmagyarázni neki, hogy miben tévedett. Vagy hódolva a divatnak, akár e-mailben is kérhette volna a szöveget. E módszert utálom ugyan, mert nélkülözi a személyes kapcsolat lehetőségét, de több lett volna a semminél. Ami pedig az egyetlen példa alapján való túláltalánosítást illeti, használunk rá egy másik kifejezést is: az előítéletet.

4 komment
süti beállítások módosítása