Médianapló

Médianapló - Közbizalmi állást tölt-é be az újságíró?

2014. december 16. 11:08 - Zöldi László

A kecskeméti Katona József Gimnázium 4x100-as váltójának hajdani kanyarfutója, B. Botond azt írja a közösségi oldalon, ugyan fejtsem már ki az álláspontomat Orbánék ötletéről. Arról ugyanis, hogy drogtesztre kéne kötelezni a leginkább veszélyeztetett gyerekeket, továbbá a politikusokat és az újságírókat is.

Észrevettem, hogy bár a drogtesztes ötlet még a formálhatóság állapotában leledzik, a sajtóban máris megfogalmazódott a kérdés, vajon ki tekinthető újságírónak. Annak tekinthető-e ama sajtólevelező, aki a falubeli eseményekről tudósításokat küldi a megyei napilapnak? Vagy a blogger, aki merőben más szakmát gyakorol, bejegyzéseivel mégis százával vonzhatja magához a törzsolvasókat? Esetleg újságírónak tekinthető-e a kommentelő is, aki álnéven és goromba, velős megjegyzései révén tehet szert kétes ismertségre az olvasók körében? A tucatnyi meghatározás közül leginkább Bodor Pálé tetszik, aki kellő önkritikával fejtegette: „Újságíró az, aki megmagyarázza másoknak, amit maga sem ért.” (Magyar Nemzet, 1990.02.13.)

E sorok (újság)írója például nem érti, hogy Orbán Viktor a legutóbbi rádióinterjújában, december 12-én miért emlegette úgy a politikusokat és az újságírókat, mint „közbizalmi állást betöltőket”. A politikusok természetesen közbizalmi állást töltenek be, elvégre választják őket, és minimum négy évig ebből a bizalmi tőkéből élnek. De arról még nem hallottam, hogy az újságírókra is a választópolgárok voksolnának. A nyilvánvaló különbséget azért volna érdemes tisztázni, mert a konzervatív felfogás hívei azzal támadják a nyilvánosság képviselőit, hogy azért nem ellenőrizhetik a politikusokat, mert a döntéshozókkal ellentétben őket nem választják.

Logikailag két eset lehetséges. Vagy az, hogy az újságírók nem töltenek be közbizalmi állást, és akkor nem kötelezhetőek az állami drogtesztre. Vagy pedig közbizalmi állást töltenek be, és akkor évi egy hatósági pisilés árán ellenőrizhetik a politikusokat. Ha tehát engem kérdezel, kedves régi futótársam, ragaszkodnék az újságírók történelmileg kialakult szokásjogához, hogy a döntések indoklására kényszeríthetik a közbizalmi állást betöltő politikusokat. Kérdés azonban, hogy ezért milyen árat kell fizetniük. Mert az a benyomásom, hogy a nyilvánosság korlátozásában sertepertélő kormányzatnak nemcsak drogteszt lapul a tarsolyában.  

2 komment
süti beállítások módosítása