A Mozgó Világ figyelemre méltó vállalkozása a Fapados Szalon. A folyóirat szerkesztősége ebben szólaltatja meg a közéleti személyiségeket. A koreográfia az, hogy egy szűkebb kör tagjai értelmes szót váltanak egymással, aztán pedig a meghívott közönség soraiból kérdeznek tőlük. A szövegarány körülbelül kétharmad az egyharmadhoz. Ha a beszélgetések egyszer kötetben is megjelennek, nyilván az én fejemben is összeáll majd a kép egy szellemi műhelyről. Addig beérem azzal, hogy rendszeresen ismerkedhetünk a főszereplő Gyurcsány Ferenc nézeteivel.

Kivéve a legfrissebb számot, amelyben Özönvíz után címmel a baloldali pártok második számú vezetői adták közre a tapasztalataikat. A váltás oka kézenfekvő: ha a Demokratikus Koalíció elnöke megszólalt volna, ráadásul a többi baloldali párt első embere is kifejtette volna az álláspontját, óhatatlanul gyurcsányozásba fullad a beszélgetés. A második számú vezetőket azonban nem korlátozták a megelőző hónapok kíméletlen pozícióharcai. Kunhalmi Ágnes, Molnár Csaba és Szigetvári Viktor más és más szavakkal jutottak ugyanarra a következtetésre, mint Karácsony Gergely.

A PM-politikus és újdonsült zuglói polgármester így foglalta össze az idei három választási vereség egyik okát: „Úgy érzik az emberek, hogy mi nekik semmit nem mondunk, mert el vagyunk foglalva saját magunkkal.” Fején találta a szöget. A befelé forduló, egymással perlekedő ellenzéki pártok érdekesek lehetnek a politikai újságírók és a politológusok számára, a közélettől távolabb élő médiafogyasztókat azonban nem hozták lázba. Némi iróniával megjegyezhetném ugyan, hogy a második számú vezetők sem kecsegtették kitörési lehetőségekkel az Orbán-kormánnyal elégedetlenkedőket, de legalább jól elvoltak egymással. Már ez is valami.

Tegnap a hátizsákban egynapi elemózsiával igyekeztem az 1,7 milliós város másik végébe. A zsúfolt tömegközlekedési eszközökön azon tűnődtem, hogy milyen jó a Mozgó Világnak. Az Orbán-kormány ötödik évében is megengedheti magának azt a fényűzést, hogy ne törődjön az előfizetőivel. Októbert elején felhívtam a szerkesztőséget, hogy másik lakásba költöztem, és megadtam az új címet, a novemberi szám mégis a régin várt. Elismerem, hogy a Fapados Szalonban lezajlott vita megérte a fáradságot, de ha decemberben is fél napot kell zötykölődni a szellemi élményért, akkor bizony áttérek a tartalmas folyóirat alkalmi támogatására.