Most, hogy Orbánék egyelőre visszavonták a netadó-tervezetet, érdemes eltűnődni a legutóbbi napok kommunikációs hordalékán.

Miközben az ellenzék ezerrel nyomta az Amerikából importált korrupciós vádakat, a kormányzat bedobta a köztudatba a világhálós tartalomszolgáltatás megadóztatását. De vajon a belpolitikai válság elkendőzte-é a külpolitikai botrányt? Melyik sztori érvényesült a hazai nyilvánosságban? Melyik történetet „szopta be” a magyar közvélemény? Azt is firtatták az újságírók, vajon a netes ötlet gumicsontnak bizonyult-e az ellenzék számára. Vagy inkább banánhéjnak a kormányzat számára? A fejlemények értelmezésében sokat segíthet, ha történetiségében nézzük a folyamatot. Mert mi is történt valójában?

A kormánypártok megnyerték a helyhatósági választást, és végre előjöttek a 2015-ös költségvetéssel, amelyről tudható, hogy meghatározza majd az év hátra lévő részét. A nemzetgazdasági minisztérium emberei kiosztották a zanzásított költségvetési tervezetet a többnyire gazdasági újságírók között, akik közül a szemfülesebbek észrevették, hogy a távközlési adók továbbgondolásában és kiterjesztésében van egy mondat az internetről is. Rákérdeztek a sajtótájékoztatón, és a miniszter Varga Mihály kényszeredetten mondott valamit, ami fölkeltette a szakírók érdeklődését. Ezt persze el lehet játszani, számítva azoknak a fránya újságíróknak a szimatára, és akkor kikerekedhet az egészből egy jó kis fedősztori, amely háttérbe szorítja a korrupciós botrányt.

Ha így történt volna, csakugyan le lehetne vonni belőle azt a következtetést, hogy a kormányzati kommunikátorok elszámították magukat. Elvégre a netes sztori nyilvánosságra erőltetése tízezreket vitt az utcára Budapesten és vidéken, a tiltakozások pedig rendszerellenes tüntetésekbe csaptak át. De mi van akkor, ha nem így történt? Hanem úgy, hogy egy apró betűs részből lett a skandalum, és az amúgy ügyesnek és hatékonynak vélt kormányzati kommunikációról kiderült, hogy ezúttal csődöt mondott. Az érzéketlen szakapparátusnak sikerült érzékeny ponton eltalálnia a netező társadalmat, és hatalmi szempontból ellenőrizhetetlenné vált a folyamat.

Nem zárom ki teljesen annak lehetőségét, hogy a gumicsontos fedősztori tudatos tervezés eredménye volt. A fejlemények mégis inkább azt sejtetik, hogy Orbánék elcsúsztak egy digitális banánhéjon.