Tegnapi bejegyzésemnek van egy elágazása. Karácsony Gergelyt a közszolgálati rádió munkatársa, Kiss Gábor István megkérdezte a 180 perc című hírműsorban, alkalmasnak tartja-e a budapesti városvezetésre Falus Ferencet, a három baloldali párt főpolgármester-jelöltjét. A PM-politikus kitérő választ adott, bár annyi kisejlett a mondataiból, hogy nem tetszik neki Falus doktor csetlése-botlása, de ha már pártja a jelölt mögé állt, akkor nem beszél ellene. (Legföljebb mellé.) Csakhogy ezt nem viselte el a Magyar Rádió munkatársa. Újra és újra rákérdezett a Falus-problémára, és amit összefoglaltam, épp a töredezett válaszokból rajzolódott ki.

Sokak szerint a miniszterelnökkel rendszeresen beszélgető Kiss Gábor István az úgynevezett „lakájmédia” egyik hangja. Ezúttal mégis az volt a benyomásom, hogy az imént jellemzett párbeszédben igazi újságírónak bizonyult. Tegnap reggel hét óra után néhány perccel indoklásra, ha úgy tetszik: színvallásra kényszerítette az ellenzéki politikust. Kíváncsian vártam, vajon ugyanez a rádiós hogyan viselkedik Orbán Viktorral szemben, aki fél nyolc után ült be a stúdióba. Illetve nem is a Magyar Rádió budapesti stúdiójába, hanem egy nyíregyháziba. Az ottani főiskolán másfél évtizede dolgozom, és mindig örömmel töltött el, ha egy magyar miniszterelnök tiszteletét tette a városban. Most mégis felötlött, vajon a közszolgálati rádió munkatársának miért kellett oda-vissza 540 kilométert utaznia, hogy interjút készíthessen valakivel, miközben az illető is a fővárosban dolgozik. Ez a körülmény azt a képzetet kelti bennem, hogy a nyilvánosság és a politika képviselői nincsenek egyenlő helyzetben.

Bizonyára ebből következett, hogy a miniszterelnök állandó megszólaltatója nem nagyon firtatta, vajon Orbán Viktor alkalmas főpolgármester-jelöltnek tartja-e Tarlós Istvánt. Holott a magamfajta hallgató, aki figyelemmel kísérte mindkét beszélgetést, elvárta volna ugyanazt a kérdezési kultúrát, amely Karácsony Gergelyt mellébeszélésre késztette. Kiss Gábor István becsületére válik, hogy nem mulasztott el föltenni egy másik izgalmas kérdést: a magyar kormányfő miként vélekedik Obama amerikai elnök beszólásáról? Orbán Viktor így felelt: „Ennek a mondatnak nem találjuk a ténybeli alapját.” Kibújt a válasz alól, az újságíró pedig mellőzte a szívóskodás műveletét, amelyet ugyanabban a műsorban oly meggyőzően gyakorolt egy ellenzéki politikussal szemben. A jelenségnek neve is van, ő a kettős mérce.