Tegnap szkájpoltam 4015 kilométerre élő lányommal. Zsuzsi mellékesen szóba hozta, hogy meglepődve olvasta Baj van a vesszőkkel című bejegyzésemet. Nem szokott hozzá, hogy lerohanok valakit. Lépcsőházi gondolkodóként utólag jut eszembe, hogy mit kellett volna válaszolni neki.

Talán azt, hogy a tartalomban méltányos vagyok, hátha a vitapartnerek írnak-mondanak valamit, amitől gazdagabb lehet az érvelésem. Felsőoktatásban dolgozóként ugyanis holnap árnyaltabb állásponttal szeretnék a diákok elé állni, mint tegnap. A formában azonban nem ismerek tréfát. Néhány nappal ezelőtt például azt kifogásoltam, hogy egy hivatásos kommunikátor - az MSZP volt szóvivője - olyan bejegyzést tett föl a közösségi oldal üzenőfalára, amelynek két és fél sorában öt helyesírási hibát vettem észre. Az illető leginkább a központozással nincs tisztában. Most pedig valaki a baloldaliak közül felhívta a figyelmem, hogy vessző-ügyben nézzek körül a másik oldalon is.

Az ellenzéki sajtó a legutóbbi negyvennyolc órában sokat élcelődött Széles Gábor bejegyzésén. Nem ok nélkül - a nagyiparos és médiavállalkozó a választási győzelmek után „spirituálisan magasabb síkra” helyezte Orbán Viktort. Azt viszont senki sem tette szóvá, hogy van más baj is a szöveggel. Annak a bizonyos szellemi magasságnak „nagyon sok jelét lehetett látni korábban is de a választások megnyerése óta a konkrét megnyilatkozásain keresztül már a külső-belső ellenségei számára is ez egyértelműNem is azért támadják újult erővel az ellenségei mert hülyék lennének, hanem    mert egyszerűen gonoszok.” Nemcsak az idézet betűhív, a ’hanem’ és a ’mert’ közti hézag is hiteles. Egyébként a három sorban hat hiba lelhető fel, ebből kettő a vessző-, egy a ponthiba, ráadásul a szerző nem hagy ki egységnyi helyet a mondat utolsó és a következő mondat első betűje között (a maradék nyelvhelyességi szeplő).

Lám, még egy közéleti személyiség, aki olyan középiskolába járt, ahol a magyartanár nem tartott nyelvtan órákat. Ennél többet nem is mondanék azokról, akiknek van némi közük a médiához. Annál inkább elgondolkoztat, hogy mindkét bejegyzéshez sokan szóltak hozzá, és a nagy ideológiai egyetértésben senki sem akadt, aki felrótta volna a tisztelt szerzőnek: ha már rendszeresen megszólítja a nyilvánosságot, talán érdemes volna megbarátkoznia a központozással is.