Nemrégiben valaki azt fejtegette négyszemközt, hogy tulajdonképpen tetszik neki a Médianapló, bár a kelleténél többet pontosítok. Eltűnődtem a véleményén, és arra jutottam, hogy igaza lenne, ha csakugyan szőrszálhasogató volnék. De nem ez a szándékom. E rovatot sok kommunikáció szakos diák olvassa, és az újságírással kacérkodó tanítványok figyelmét hívnám föl azokra a konkrét esetekre, amelyeket érdemes volna elkerülni.

Itt van például Máté T. Gyula esete. Otthonosan mozog a szláv ügyekben, és méltányolom a dühös humorérzékét is. A Magyar Hírlap tegnapi számában viszont az MSZP elhúzódó válságával foglalkozott a maga csípős modorában, és miközben a Mesterházy Attilához kapcsolódó nemzedék kudarcáról értekezett, némi elismeréssel szólt Hiller István törekvéseiről. Azt írta róla, hogy ő legalább nem „újtörök”. Az rendben van, hogy egybe írta az újat és a törököt, mert a történelmi fogalom metaforikus értelmében így kell, a jelző mégsem stimmel. Ifjútörököt kellett volna írnia, a szakirodalom és nyomában a publicisztika ezt a fogalmat használja a nemzedéki lázadásra.

Nagyjából száz évvel ezelőtt fiatalabb évjáratú katonatisztek vállalkoztak arra, hogy megreformálják a korhadó szultánságot. Nem igazán sikerült nekik, mert országuk a vesztesek között fejezte be az első világháborút. Kezdeményezésüket annyiban mégis siker koronázta, hogy szinte egyedüliként a vesztes hatalmak közül elég nagy területeket szereztek vissza a párizsi békeszerződés során megcsonkított Törökországnak. A mi „trianoni” logikánkkal akár ifjútöröknek is nevezhetnők azokat a magyar katonatiszteket, akik a múlt század húszas éveiben háborús tapasztalattal hoztak létre fajvédő mozgalmukat. Gömbös Gyuláék országgyarapító törekvéseit azonban kevesebb siker koronázta.

Néhány éve válság tört ki a Magyar Újságírók Országos Szövetségében. Fiatal tollforgatók csoportja akarta átvenni a hatalmat, és a sorsdöntő vitában egy idősebb kolléga ifjútöröknek titulálta őket. Egyik vezetőjük, az egyetemi sajtóban dolgozó Hornyák Tibor kikérte magának, hogy ők „fiatal törökök” volnának. Most pedig azt olvastam róla, hogy L. Simon László államtitkár munkatársa lett. Bizony nem árt, ha az egyes-kettes számú magyar kultúrpolitikus stábjában művelt emberek is vannak.