A mai Népszabadság egyik interjúalanyának van egy nagyon pontos mondata. Alföldi Róbert ezt állítja L. Simon László kultúrpolitikusról: „Annak idején kifejezetten bírtam, mert úgy tűnt, hogy a hatalomban is működik a minőségérzéke.” A jelek szerint nyolc hónap után épp ezért váltották le államtitkári funkciójából az emberi erőforrások minisztériumában. Most ismét államtitkár. Nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy a reklámadó beterjesztésével szolgálta meg a rehabilitációt.

Az új adónemet több kormánypárti politikus is fölpántlikázta. Orbán Viktor miniszterelnök az ígérkező néhány milliárdot a közszolgálati tévére fordította volna. Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter úgy általában örült volna a költségvetésbe befolyó pénzecskének. Rogán Antal parlamenti frakcióvezető ettől várta az adórendszer megszilárdulását. Lázár János kancelláriaminiszter az iskolák fejlesztésére szánta volna. A mezei képviselő L. Simon László pedig a minőségi újságírást támogatta volna belőle. Nem feladatom rendet rakni a széttartó kormányzati kommunikációban, de annyit azért megjegyeznék, hogy a kultúrpolitikus minőségi ötlete csakugyan a minőségérzékéről árulkodik.

A reklámadó nem ördögtől való elképzelés. A médiaszakma is törte rajta a fejét, és tavaly, amidőn kormányzati tényezők már szóba hozták, fel is ajánlott egy számára elfogadható mértéket. Információim szerint öt százalékot, a második Orbán-kormánynak oly kedves egykulcsos adórendszer jegyében. Akkor azonban a végrehajtó hatalom elnapolta az új adónemet, mert a közeledő országgyűlési választás előtt valószínűleg nem akart ujjat húzni a médiával. Amidőn viszont megalakult a harmadik Orbán-kormány, alig egy hét alatt keresztülverte a parlamenten, ráadásul a hírhedt több sávos megoldással.

A médiában zajló vitából kiviláglik, hogy a szakmai szereplők megértették a kormányzat szándékát: korlátozni akarja a nyilvánosságot. Ha ostyában adta volna be nekik a keserű pirulát, akár magáévá is tehette volna L. Simon László minőségi ötletét. Eldönthette volna, hogy végül is mire fordítja a befolyó pénzt, a reklámadó egy részéből pedig olyan alapítványt hozhatott volna létre, amely anyagilag támogatja ama szerkesztőségeket, amelyek épp azért veszteségesek, mert az értékteremtésre összpontosítanak. De nem ez történt, hanem az, hogy a frissiben kinevezett miniszterelnökségi államtitkár, L. Simon László visszavonta a pántlikáját, és hogy-hogynem, az iskolák fejlesztéséről kezdett beszélni.