Ha nem jön közbe semmi, a magyar országgyűlés néhány óra múlva elfogadja a reklámadó-törvényt. Nem az a kérdés tehát, hogy lesz-e reklámadó, hanem hogy a parlamenti többség képes lesz-e fölpántlikázni az új adónemet. Egyszerűbben szólva: a számításba vett hat-tízmilliárd forintot mire szánja a Fidesz?

Amennyire egységesnek látszik a mindenható kormánypárt a reklámtörvény megszavazásában, annyira eltérnek a pántlikázásról kialakult vélemények. Legkorábbi a miniszterelnöké. Orbán Viktor tavaly augusztusban megpendítette, hogy a kereskedelmi tévékből kivont pénzt a közszolgálati médiumokra kéne fordítani. Rögtönzésében az a leleplező, hogy tudatában a reklámadó eleve összefonódott a kereskedelmi tévék megsarcolásával. Ahogy azonban a 2014-es két választás után újra felbukkant a reklámadó gondolata, az akkor még csak miniszterelnökségi államtitkár, Lázár János előjött azzal, hogy a különadót iskolafejlesztésre kéne használnii. Ebben az álláspontban két figyelemre méltó mozzanat van. Az egyik, hogy másra adná a reklámadót, mint a főnöke, a másik pedig az a ki nem mondott beismerés, hogy kéne egy kis pénz az iskoláknak, mert baj van a gyerekek tanításával. A harmadik elképzelés a névleges beterjesztő, L. Simon Lászlóhoz fűződik. Ő a minőségi újságírásra fordítaná a reklámadót.

Álláspontja hasonlít az MSZP 2002-es választási programjához, amelyben olvasható egy mondat a Nemzeti sajtóalapról. Ez az intézmény lett volna hivatott a médiumok adójából anyagilag támogatni az értéket teremtő, ezért értelemszerűen veszteséges szellemi műhelyeket. Csakhogy a választási győzelem után a mondat elvérzett a koalíciós tárgyalásokon. A kiszivárgott információk szerint az SZDSZ nem szívesen adott volna pénzt a következő négy évben veszteségesnek ígérkező ellenzéki (jobboldali) szerkesztőségeknek. Most sem jósolok nagy sikert L. Simon László pántlikás ötletének, amely akár azt is jelenthetné, hogy egy független személyiségekből álló zsűri anyagilag támogatná a magyar valóság feltárását - a minőségi újságírás baloldali-liberális változatát is.

Ebben a pillanatban még nem tudhatom, mi lesz néhány óra múlva a magyar országgyűlésben. De nem lepődnék meg, ha a reklámtörvény szövege nem pántlikázná föl az új adónemet. Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter pedig befoltozná belőle a költségvetésen éktelenkedő lyukak egyikét.