Mostanában el-eltűnődtem a kommentelésről. Leginkább arról, amit az Alkotmánybíróság minapi állásfoglalása nyomán úgy lehetne firtatni, vajon nem kéne-é fölhagyni a névtelen hozzászólásokkal. Eme bejegyzések megvitatásába kapcsolódott be Istóczy Győző is, akit az egyik újságíró kolléga megdicsért, mondván, hogy ő legalább saját nevén vállalja a véleményét.

Tegnapi posztomat Istóczy úr keretezte. Ő lett az első hozzászóló, és huszonkilencedikként is ő zárta a fórumozást. Mondandóját annyira komolyan vették a névtelen kommentelők, hogy nyolcszor hozták szóba a véleményét. Azt üzente például a baloldali-liberális ellenzéknek, hogy „Ma már nem ti vagytok a szalonban.” Így folytatta: „És most mi mondjuk meg, mi a szalonképes. A bolsi eszmeiség nem szalonképes. A véleménydiktatúra nem szalonképes. Az EU-s zászló a magyar országgyűlésben nem szalonképes.” Levonta a tanulságot is: „Nem vagytok szalonképesek.” Erre írta az egyik nicker: „Na, végre valaki, aki kimondja, hogy a zsidózás, cigányozás szalonképes.” Ezt ugyan nem mondta ki Istóczy úr, de aki ismeri a történelmi tevékenységét, könnyen juthat erre a következtetésre.

Csakhogy egy kivételével a vele vitatkozóknak nem esett le a tantusz. Bírálatukba némi elismerés is lopózott, hogy lám, egy ember, aki velünk ellentétben névvel meri vállalni a véleményét. Igen ám, de az Istóczy álnév. A szorgalmas kommentelő beszédes nevet választott, Istóczy Győző a XIX. század utolsó harmadában volt a hazai közélet egyik legismertebb résztvevője. A Deák-pártból indult, és a liberális (szabadelvű) ajánlólevelet akkor tépte el, amikor belépett a Nemzsidók Szövetségébe. Majd megalapította az Országos Antiszemita Pártot, amely 1884-ben 17 képviselővel jelent meg a magyar országgyűlésben. Néhány év múlva azonban eljelentéktelenedett a pártja - vele együtt.

Aki most a neve mögé bújik, nem „üresfejű suttyó”, ahogy az egyik vitatkozó jellemezte, hanem történelmileg legalábbis művelt értelmiségi. Kinézem belőle, hogy ismeri azt a szállóigét, amelyet Mikszáth Kálmán kormánypárti képviselő a parlamenti hangulatból olvasott ki. Az éles szemű író úgy határozta meg az úri szalonképességet, hogy antiszemita az, aki a kelleténél jobban utálja a zsidókat. „Istóczy úr” a kései leszármazottak közé tartozik.