Ha én Fidesz volnék, féltékenykednék az MSZP-re. Nem tudnám mire vélni, hogy bár a legerősebbnek gondolt ellenlábasom tíz százalék körüli kispárttá esett vissza, május 25-e óta mindenki róla beszél.

Az alapszabályáról például, amelyet a politikusai rongyosra magyaráznak rádióban, tévében, interjúban, Facebook-bejegyzésben. Élvezettel részletezik, hogy mi a különbség a 90 és a 45 napos tisztújítás között, miért jár jobban az MSZP, ha csak az elnöke mond le, de hogyan dolgozzon az új elnök, ha hivatalban marad a régi elnökség. A média tele van a választási vesztes belső ügyeivel, a győztest meg eszi a fene. Bezzeg a Fidesz alapszabályát nem ismeri a nyilvánosság, ráadásul azt sem tudja a közvélemény, vajon felmenő vagy lemenő rendszerben megy-e végbe a tisztújítás. Azok a fránya szocik pedig tematizálják a közéleti napirendet, miközben a média kétharmada a mi kezünkben van?

Az ellentmondás nyilvánvaló, mégis az a benyomásom, hogy az MSZP másfél hónapra lerövidített, felmenő jellegű tisztújításának is megvan a maga hátulütője. A szocialista politikusok ugyanis a legutóbbi néhány napban kifejtették, hogy az alapszervezetektől a csúcsig terjedő pártszerkezetben minden ambiciózus tagnak pályáznia kell a vezetésre. Programot kell kidolgozni, amelyet vagy elfogadnak az elvbarátok, vagy nem. Elképzelem, hogy sok száz alapszervi elnök épp most rágja a toll végét, és azon tűnődik, milyen irányt szabjon a pártjának. Az MSZP térjen vissza a baloldali gyökereihez? Elvégre két riválisa az ellenzéki oldalon más és más irányba mozdult. Vagy - mint egy szellemi műhely elemzéséből kisejlik – tömje be a lyukat, és vállalja föl a falusiak meg kisvárosiak érdekvédelmét? Elvégre a nagyvárosokban és az értelmiségiek körében már népszerűbb a DK meg az Együtt-PM.

Előre látom, hogy a megválasztott alacsonyabb-magasabb rangú vezetők közül minden harmadik baloldali pártot akar. A másik harmad a liberalizmust és a piaci versenyt is szorgalmazná, a harmadik harmad viszont agrárpártot kovácsolna inkább az MSZP-ből. (A programváltozatok száma akár tucatnyi is lehetne persze.) Vajon nem az lett volna kézenfekvőbb, hogy az elnök nélküli MSZP-ben először választanak egy új elnököt, aki programot hirdet, és a magukat kisebb-nagyobb szervezet vezetésére alkalmasnak tartók eldönthetik, csatlakoznak-e a megnevezett irányhoz. Így valószínűsíthető a szemléleti egység. Úgy meg biztos a széthúzás.