Pályakezdőként a Pipacs kockás abrosszal letakart asztalánál söröztem egy öreg újságíróval. Azt mesélte, hogy mivel nyerte el Lukács György rokonszenvét. Észrevette, hogy az agg filozófus ezzel kezdte az eszmefuttatásait: „Nézze, a dolog úgy áll, hogy…” Majd többszörösen összetett mondatban válaszolt az éppen föltett kérdésre. Tudomásul vette, hogy a kétórányi beszélgetésből csupán harmincpercnyi fér az újságoldalra, és magáénak érezte a megjelent tömörítést, elvégre többször is olvashatta benne a kedvenc félmondatát.

Elég régóta tanítom az újságírást, és el-elmesélem a pályakezdőknek, hogy érdemes kifigyelni az interjúalanyok modorosságait. Szigetvári Viktor, az Együtt-PM társelnöke például tegnap este 18.03 percig beszélgetett Kálmán Olgával az ATV stúdiójában. A társadalomtudományból politikába átpártolt fiatalember tizenkilencszer mondta ki, hogy „Egy dolog biztos:…” A kettőspont után pedig többszörösen összetett mondatban fogalmazta meg az egyébként figyelemre méltó álláspontját. Modorosságával két gondom is van.

Az egyik az a fránya ’dolog’. Ha a kelleténél gyakrabban használjuk, eláruljuk a bizonytalanságunkat. Azt a fogalmat ugyanis, amelyet körüljárunk egy újságírói kérdés kedvéért, képtelenek vagyunk megnevezni. (Még mindig jobb persze, mintha azt mondanók helyette, hogy izé vagy hogyishívják.) A másik gondom pedig: ha valaki percenként állítja, hogy „egy dolog biztos”, akkor minden más bizonytalan. A magabiztos okfejtés mögött tehát döntésképtelenség, esetlegesség, félreérthetőség, habozás, határozatlanság, hezitálás, homályosság, ingadozás, kétely, ködösség, tétovaság, vacillálás, vitathatóság rejlik - hogy csak a bizonytalansággal rokonságot mutató szavakat említsem.

Az önleleplező modorosságnak előzménye is van. Április 8-án, ugyancsak az ATV-ben Szigetvári Viktor körülbelül tíz percre ült be Rónai Egon reggeli műsorába, és a kárhoztatott félmondattal tizenháromszor indította az eszmefuttatását. Akkor az országgyűlési választás kudarcát magyarázta, tegnap este az uniósét - a két értelmezés harminckét bizonytalanságot sejtető kifejezéssel párosult. Ironikus a jelenségben, hogy elnöktársa, Bajnai Gordon is rákapott ugyanerre a félmondatra. Vajon kockás abroszú asztalnál tanulják egymástól, miként lehet egyhangúvá varázsolni az interjút?