Igazoltan hiányzott a tegnapi összejövetelről. Ahogy este hét és nyolc között szállingóztak a tanítványaim, úgy firtatták egymás után, vajon mi van vele. Kedvelik a magas, kopaszodó, 27 éves fiút, aki Miskolcról indult, majd Nyíregyházán és Budapesten két diplomát is szerzett. Tudták róla, hogy Luxemburgba készül, de abban reménykedtek, hogy ezen a bulin még elbúcsúzhatnak tőle.

Levente nem tartozik a munka híján kitántorgó fiatalok közé. A végzés után szinte azonnal belépett a jól menő céghez, amely adózási okból kitelepült a Hajdú-Bihar megyényi országocskába. A tulajdonos vitte magával a magyar törzsgárdát, köztük őt is. Levente tegnapelőtt küldött egy e-mailt, amelyben üdvözöl mindenkit, de már kint van, igaz, még nem Luxemburgban, hanem a németországi Trierben. Éppen berendezést keres, a szobája ugyanis annyira kopár, hogy egy szál gumimatrac jelenti a bútorzatot. Azért időzik Marx szülővárosában, mert olcsóbb a lakásbérlet, mint Luxemburgban.

Elővettük a térképet, kiterítettük az asztalra, és cérnával lemértük a két város közti távolságot. 38 kilométer, munkanapokon oda-vissza 76. Nem vészes, mondták a lányok, Levente Pesten többhöz szokott. Arról is beszélgettünk, hogy mi lesz, ha Belgium, Németország és Franciaország tőszomszédságában összehozza a sors egy lánnyal? Gyökeret ver? De ha mégis hazatér, mit kezd majd magával? Azt már én fűzöm a kommunikáció szakon végzett tanítványokban feltolult kérdésekhez, hogy amit Levente most csinál, annak semmi köze a publicisztikához. Holott tegnap este megállapították a többiek, hogy a jó isten is publicistának teremtette.

Hajlamos az elvonatkoztatásra, ami ebben az életkorban ritkaság, fanyar a történelemszemlélete, a politikából naprakész, ráadásul jól bánik a szavakkal is. Egyértelműen, olykor nyersen fogalmaz, az olvasók képébe vágja a véleményét. S bár szociális érzéke balra hajlítja, pontosan látja a hazai baloldal szellemi kiürülését és szétmorzsolódását. Írásaival nem is olyan régen ő lett az év diák-újságírója, az eredményhirdetésre azonban nem érkeztek meg a „nagy” szerkesztőségek képviselői, hogy utánpótlást keressenek. Talán a szakmai csalódás is belejátszott, hogy Levente most Luxemburgban keresi a vajas kenyérre valót.

Ha két-három évig kibírja, berendezheti az üres lakást Marx szülővárosában, és az angol mellé teheti a németet meg a franciát is. A többi majd itthon kiderül.