Médianapló

Médianapló - Közszolgálati-e a Magyar Rádió?

2014. február 02. 13:34 - Zöldi László

 

Tegnap nem számoltam be egy pénteki összejövetelről, holott a téma illett volna e rovatba. Inkább elbúcsúztam az aznap meghalt Jancsó Miklóstól, Ráadásul el is jöttem a konferencia utolsó harmadáról. A szervezők meghívták ugyanis Balogh Lászlót, és az öt médiumot összefogó Közszolgálati Közalapítvány Kuratórium elnöke a vitavezető sokadik felszólítására sem fejtette ki, miben kéne változtatni a szervezet gyakorlatán. Mindent tökéletesnek vélt, ami azért hatott mulatságosnak, mert az összejövetel első két blokkjában megszólalók ennek az ellenkezőjét bizonyították.

 

A legmarkánsabban Baló György fogalmazott, aki a 2010. december 21-én elfogadott médiatörvény nyomán kialakított rendszert egyetlen mondattal foglalta össze: ilyen már volt, a nyolcvanas évek második felében. Van benne valami, legföljebb az a különbség, hogy a puha diktatúra „csak” lojalitást várt el, a kemény demokrácia viszont önmaga fényezését igényli. Miközben hallgattam a vitatkozókat, azon tűnődtem, hogyan is állok a Magyar Rádióval, amelynek évtizedek óta hallgatója vagyok. Vajon a hírműsorok propagandisztikus jellegét ellensúlyozzák-e más adások?

 

Baló száraz megjegyzéséről eszembe jutott a Szorító és a Bagoly, meg néhány késő esti, éjszakába nyúló beszélgetés, amely hajdanában jótékonyan ellensúlyozta a hírműsorokat. Amikor a legtöbb médiafogyasztó elzárta a televíziót, és nyugovóra tért, a Magyar Rádió „dühöngőjében” lehetett rakoncátlankodni. Véleményformáló szakemberek és újságírók olyan témákról ejtettek szót, amelyek nap közben aligha hangozhattak volna el. Manapság nincsenek ilyen műsorok, mert a politikai ellenőrzés szigorúbb, mint a Kádár-korszak utolsó fél évtizedében.

 

Akadnak azonban színvonalasak. Például közszolgálatinak tartom a tudományos rovat húszperces bejelentkezéseit éjfél előtt, és az éjfél utáni hírblokkot követő húsz percet az unalmas vallási műsorokig. És az éjjel sugárzott hangjátékokat, amelyek közül kimagaslott néhány napja Borbély Szilárdé. A debreceni író a Kazinczy-levelezés ürügyén elevenítette meg a XVIII.- XIX. század fordulóját, benne Csokonai Vitéz Mihály alakját. Nem tudom, lehet-e a napi egy-két órányi műsorok alapján közszolgálatinak nevezni a Magyar Rádiót. Némi fáziskéséssel úgy válaszolnék a péntek délután föltett kérdésre, hogy olyan öszvér, amely nettó közszolgálati, bruttó propagandista. Ilyen már volt, túléltük, nem kellett volna megint kitenyészteni.           

komment
süti beállítások módosítása