Eddig nem gyarapítottam ama újságírók táborát, akik értelmezték Mesterházy Attila múlt szombati beszédét. Az évértékelőnek azonban van egy mozzanata, mely önálló életre kelt, ez pedig a bekiabálás.

Az MSZP elnöke arról beszélt, hogy aki az Orbán-rendszer nem egészen négy éve alatt hihetetlen mértékben meggazdagodott, annak ügyeit az ellenzéki győzelem után ki kell vizsgálni, de szigorúan a jogállam keretei között. Kiabálások hallatszottak, és Mesterházy egy mondatban helyeselte is azt, amit hallott. Utólag kifejtette, hogy a ’Börtönt!’ kifejezés jutott el a füléig. Csakhogy az esetre rámozdult a kormánypárti média, és munkatársai a ’Kötelet!’ hallották ki a közönség soraiból. Az értelmezési vita nem hozott lázba, csupán a fejlemények gondolkoztattak el az újságírás mibenlétéről.

Tegnap reggel arra ébredtem, hogy a 180 perc című rádióadás műsorvezetője, Kocsis Éva száját elhagyja a mondat: „Mesterházy köteles beszéde.” Átfutott rajtam, hogy félálomban vagyok, bizonyára rosszul hallottam, nem lehet annyira elfogult a Magyar Rádió egyik vezető munkatársa, hogy több százezer ember füle hallatára eltorzítsa a valóságot. Azt ugyanis senki nem állította addig, hogy Mesterházy Attila ösztökélte volna akasztásra a sportaréna közönségét. Amidőn viszont este bekapcsoltam a Hír TV-t, a Magyarország élőben műsorvezetője - akit Krassó Ákosként azonosítottam, de lehet, hogy tévedek ebben, mert hasonlít a másik férfi műsorvezetőre - szintén „Mesterházy köteles beszédét” emlegette.

Észrevettem, hogy a Fidesz-kommunikációja tegnap éles fordulatot vett, és kormánypárti politikusok is ugyanerre a csúsztatásra ragadtatták magukat. Összehangolt megszólalásaik nem ejtenek kétségbe, mert csak a lényegüket adják. Klasszikust idézve a másik oldalról: a kampányban nem bontották ki az igazság minden részletét (by Gyurcsány Ferenc). Annál inkább szomorkodom azon, hogy harminc körüli, ráadásul tehetséges újságírók átveszik az ügyesen kifundált torzítást, és belehazudják a nyilvánosság képébe. Tudják, hogy bármikor leleplezhetik őket, mégis vállalják a kockázatot. Vajon miért? Ki vagy mi kötelezte őket, hogy "Mesterházy köteles beszédéről” beszéljenek?

Már kiveszett belőlem az ítélkezés indulata, de ha újságírásra tanítottam volna őket valamelyik felsőoktatási intézményben, tegnap óta nem fogadnám a köszönésüket.