A fiam nemrégiben tért haza Chicagóból, egy radiológiai kongresszusról. Elmesélte, hogy két szakmai előadás között beült egy helybéli blueskocsmába is. Irigyeltem az élményért, és eszembe jutott egy régi, már-már elfeledett emlék.

1984-ben atyai barátom és hajdani professzorom, Ránki György kihívott Amerikába, a bloomingtoni egyetemen konferenciát szervezett az Egyesült Államokban élő magyar tudósok számára. Ott ismertem meg Dégh Lindát, a neves néprajzkutatót, aki elvitt egy vetítésre. A tanítványai videóra vették egy szekta összejövetelét. A ritkán lakott Indiana államot bevándorlók népesítették be, akiknek a leszármazottjai két-három nemzedék múlva már csak angolul beszéltek. Sokan közülük egy vallási gyülekezet révén váltak amerikai közösséggé. A rituálénak volt egy szakasza, midőn társalogtak (kommunikáltak) Istennel. Tagolatlan hangok ömlöttek a torkukból, és döbbenten fedeztem föl, hogy laikusként is megállapítható, honnan érkeztek. Másként gajdolt egy szláv vagy egy német anyanyelvű, és a magyaros hangsúlyokat is kihallottam az egyre ritmikusabb megnyilvánulásokból. A tudatküszöb alól feljött a fájdalmas múlt.

Gondolatban innen már csak egy lépés a 2008-ban bemutatott Cadillac Records című kultfilm. A múlt század ötvenes éveire a Mississippi deltájából már felhúzódtak Chicagóba a fekete idénymunkások, az általuk lakott kerületekben már vannak blueskocsmák, Muddy Waters, Little Walter, Willie Dixon, Chuck Berry már kezd megélni az éneklésből-zenélésből, de még nem jutottak el a nagyközönséghez. Ekkor jelenik meg köztük Leonard Chess egy lengyelországi pogrom nyomán, akit az anyja révén magyar származású Adrian Brody játszik. Üzletet lát a feketék fájdalmas zenéjében, ám a profit megszerzése (lemezkészítés) közben megszereti kedvenc énekesnőmet, Etta James-t, akit Beyonce jelenít meg a hangjával is.

Idestova három évtizede kedvelem a chicagói bluest, anélkül persze, hogy jártam volna a híres fesztiválon vagy a sztárok törzshelyén, a Bottom Live-ban. YouTube-on nézem és hallgatom az említett feketék, továbbá a billentyűs Barry Goldberg, a szájharmonikás Corky Siegel és a gitáros Harvey Mandel felvételeit. Mintha az Afrikából deportált gyapotszedők és az Európából menekült pogrom- és holokauszt-túlélők gyötrelmei kellettek volna ahhoz, hogy a blues kiszabaduljon a gettókból, és meghódítsa a világnyi nagyközönséget is.