Megkezdődött a tanév, készülök az újságíró-szemináriumra. Csodálkoznék, ha nem kérdeznék meg a kommunikáció szakos főiskolások, hogy mit szólok a bajai fejleményekhez. Vasárnap, ugye, időközi választás volt a bácskai városban. Nem lepődnék meg, ha azt kérdeznék a diákok, jól tette-é az alig vesztes Teket Melinda újságíró, hogy elfogadta három ellenzéki párt, az MSZP, az E14-PM és a DK támogatását.

Az újságíró a nyilvánosság képviselője. Az össztársadalmi érdekeket képviseli azokkal szemben, akik fontosabbnak tartják a szervezeti, intézményi részérdekeket. A valóságban persze nem ilyen tiszta a képlet. Annak is van hagyománya - sajnos -, hogy az újságíró részérdeket képvisel, ezt nevezik pártos újságírásnak, németből örökölt szóval lejbzsurnalizmusnak. Az említett hölgy az egyik helyi televízió közismert munkatársa. Nem az önkormányzatié, amelyben a jobboldali többség érdekeit kéne képviselnie, hanem a kereskedelmié, amely… Na, itt van egy kis gubanc. Ha ugyanis csakugyan kereskedelmi alapon működik, akkor egyik arca aligha képviselhet pártérdeket, mert a másik oldalhoz húzó hirdetők nem reklámoznának benne. De ha ezt a kockázatot mégis vállalja a cég, újságíró munkatársa képviselő-jelöltként elfogadhatja pártok támogatását. Feltéve, hogy nem iratkozik be egyikbe sem.

Bonyolultabb a helyzet, ha egy újságíró kedvet kap az országos politikához. Vagyis a nyilvánosságon kívül politikai szervezetet is képviselne a parlamentben. Ennek szintén vannak hagyományai a magyar sajtóban, utoljára azonban aktív újságírók csaknem negyedszázada próbálkoztak vele. 1989-ben Győrffy István, a Zalai Hírlap főszerkesztő-helyettese, 1990-ben pedig Árpási Zoltán, a Békés Megyei Népújság főszerkesztője. Előbbi úgy szerkesztette az újságot, hogy közben kampányolt, utóbbi viszont a kampány idejére szabadságot vett ki, és nem járt be a szerkesztőségbe. Az ő módszerét vélem tisztességesebbnek, mindazonáltal a rendszerváltás felfokozott hangulatában mindketten vereséget szenvedtek.

Nem esnék kétségbe, ha az önkormányzati testületekben akadnának újságírók, akik lakókörzetük érdekeit is képviselnék. Ám félteném szakmánk nehezen kiharcolt függetlenségét, ha az országgyűlésben is volnának aktív újságírók a képviselők között. Különösen akkor, ha nem egyéniben jutnának be a Tisztelt  Házba, hanem valamelyik párt listáján.