A Népszabadság digitális felületén Szanyi Tibor szocialista politikus kimondta azt, amit pártbéli kollégái inkább csak gondolnak a szerkesztőségről. Kommentjeit tünetértékűnek véltem, és két harmincsoros jegyzetet szenteltem nekik.

Az elsőben felvázoltam, hogy a pártsajtó mibenlétéről folyik a vita, a másodikban pedig válaszolni próbáltam, vajon van-e még létjogosultsága a pártközpontba bekötött sajtónak. Ezzel be is fejeztem volna, ha nem pirít rám Szanyi úr, hogy nem a lényeget hoztam szóba. Óhaja parancs, és újabb két jegyzetben már azt értelmeztem, amit ő tartott lényegesnek. Miután tartalmi szempontjairól véleményt nyilvánítottam, e sorozat ötödik (remélem, utolsó) részében talán tisztázhatom, milyen anyanyelvi kultúrával adta közre a pártja nevében megfogalmazott álláspontját.

Ezt írja: „Mi, mint párt kevésbé vagyunk érdekeltek abban, hogy a mi pénzünkön minket gyalázzatok.” Sajnos a ’mint’ elé nem kell kitenni a vesszőt, ha állapotot vagy minőséget jelölő szót előz meg. De hogy Szanyi úr is értse, akkor nem kell kitenni a vesszőt, ha a mint behelyettesíthető a -ként toldalékkal. Például: Mi pártként kevésbé vagyunk érdekeltek abban, hogy … Ezt is fejtegeti Szanyi úr: „Valóban azt szeretném, ha inkább hírekkel és azok hátterével szolgálnátok, mint sem a valóságtól elrugaszkodott személyes véleményetekkel.” Van olyan vélemény, amely nem személyes? Egyébként pedig a ’mintsem’ kötőszót egybe kell írni. Még ezt is pedzegeti Szanyi Tibor: „Határozottan azt gondolom, hogy a pártom által kifejtett álláspontoknak nagyobb a hírértéke, mint a köldöknéző újságírói letyefetyének.” Az a baj, hogy a többes számú állásponthoz többes számú raggal kellett volna illeszteni a hozzá rendelt szót, imigyen: a pártom által kifejtett álláspontoknak nagyobb a hírértékük.

Szanyi úr amúgy hadilábon áll a vesszőkkel is, vagy tucatszor nem találta el a helyüket. Holott könnyű megérteni, hogy ha az ’és’ vagy a ’vagy’ mondatrészeket köt össze, illetve választ el, nem kell kitenni a vesszőt (alma és körte, alma vagy körte). De ha az összetett mondatban az ’és’ két tagmondatot köt össze, a ’vagy’ pedig választ el, akkor bizony ki kell tenni azt a fránya vesszőt.

Ha jövő ilyenkor Szanyi Tibor esetleg szanyizdatot alapít, a személyében rejlő nyelvtani kockázatot érdemes volna enyhíteni azzal, hogy a szerkesztői jegyzeteihez korrektort szerződtetnek. Ennyire talán még futná az MSZP pártsajtóra szánt pénzéből.