Tegnapi jegyzetem a Mandiner közvetítésével jutott el a szélesebb nyilvánossághoz. Elég gyakran megtörténik ez, valószínűleg azért, mert a szerkesztőség kitalálta a Média című rovatot, és egy kezemen megszámolható, hogy hányan írnak médiablogot Magyarországon. Ráadásul harminc sornál többet sosem pötyögtetek a számítógép képernyőjére, ami elfogadható terjedelem egy utánközlő lap számára. A magyar miniszterelnökök mondattermő képességéről készített okfejtés nem aratott sikert. Bár öten lájkoltak rá, huszonegyen viszont a lefelé mutató ujjra kattintottak.

Sokan állítják, hogy a Mandiner jobboldali portál, ennek azonban nem találom nyomát. Ahogy elnézem, igyekszik minden rétegből begyűjteni a mértékadó véleményeket. A tévhit alapja az lehet, hogy rákaptak a jobboldali kommentelők. Engem baloldalinak könyvelnek el - mit szeressenek a jegyzeteimen? Ezúttal meg is sértődtek; a huszonhárom hozzászóló közül a legtöbben kikérték maguknak, hogy bántom Orbán Viktort. Holott egy betűt se írtam a jelenlegi miniszterelnökről, őszintén szólva nem is gondoltam rá, amikor eltűnődtem a témáról.

Ennek oka egyszerű, mi több: bizonyítható. E médianapló tanúsága szerint július 9-én, a Horn Gyula temetése utáni napon töprengtem arról, vajon a Lefülelt mondatok című szállóige-gyűjteményemben hány ütős mondattal vannak jelen a miniszterelnökök. Íme, az eredmény: Orbán Viktor (29), Horn Gyula (21), Gyurcsány Ferenc (19), Medgyessy Péter (10), Bajnai Gordon (6), Antall József (5), Boross Péter (2). Nem tagadom, hogy rosszul élem meg Orbán hatalomgyakorlását, kommunikációs szakemberként mégis elismerem, hogy kocsmákban és kávéházakban idézhető szállóigékkel kecsegteti a hazai nyilvánosságot.

Ennek ellenére Puszika tegnap 17.01-kor a szememre hányta: „Zöldi Úr! Ezeket miért nem merte megírni 2003, 2004, 2005, 2006, 2007, 2008, 2009-ben, sőt 2010 első felében is?” Az átlagos kommentelőt úgy képzelem el, hogy álnéven, hiányos műveltséggel, csekély szókinccsel és gyűlölködve fejti ki a véleményét. Puszika becsületére válik, hogy nem hülyézett le, nem is küldött vissza az anyámba, a tájékozottság azonban nem a legerősebb oldala. A Médianaplót 2002. január elseje óta írom, egyetlen napot se hagytam ki. A 4216 jegyzet közül legalább kétszáz szólt az éppen kormányzó miniszterelnök vagy a rendszerváltás utáni miniszterelnökök kommunikációjáról, metakommunikációjáról, exkommunikációjáról. És most a 4217. is.