Katona Béla temetői beszédében feltűnt egy mozzanat. Nem hatott elég árnyaltnak, holott a tegnapi Népszava tanúsága szerint a szónok háromhasábnyi terjedelemben búcsúzott néhai főnökétől. Szerinte „Horn Gyula, a Horn Gyulák nélkül sokkal nehezebb és lassúbb lett volna” a rendszerváltás folyamata. Ezt nincs okom kétségbe vonni, a folytatással azonban van vitám. Ezt mondta ugyanis: „1990-ben volt bátorsága átvenni a karanténba szorított és a választásokon félig agyonvert Szocialista Párt vezetését.”

A legutóbbi néhány hónapot könyvtárakban töltöttem, hogy feldolgozhassam a rendszerváltás sajtóját. Budapesten az országos napilapok 1989-es és 1990-es évfolyamát böngésztem, a megyei könyvtárakban pedig a helyi újságokéit. Az a benyomásom, hogy 1989 őszétől 1990 nyaráig Horn Gyula nem játszott meghatározó szerepet a nyilvánosságban. Bár jelen volt benne - mint a Németh-kormány külügyminisztere. Olvastam arról, hogy hol, melyik nyugat-európai fővárosban járt, és kivel tárgyalt, ám az 1989. október 7-én alakult Magyar Szocialista Pártról ritkán beszélt. Valószínűleg fontos szerepet játszott az alakuló kongresszuson, mindazonáltal a nyilvánosság előtt tartotta magát Németh Miklós miniszterelnök elképzeléséhez, hogy a kormány próbálja függetleníteni magát az MSZMP jogutódjától, az MSZP-től.

Lehet azon vitatkozni, persze, hogy ez a távolságtartás mennyire szólt a nyilvánosságnak, az viszont vitathatatlan, hogy az MSZP-t az alapító elnök, Nyers Rezső testesítette meg a közvélemény előtt. 1989 októbere és 1990 júniusa között két és félszáz mértékadó idézetet írtam ki a napilapokból. Nyers Rezső hatvanhétszer beszélt a szocialista pártról, Horn Gyula tizenötször (ezzel nincs az első tízben a szocialista politikusok között). Amikor viszont kezd kiderülni, hogy súlyos vereség elé néz az MSZP, és a Németh-kormány aligha marad hivatalban, egyre gyakrabban formált véleményt a pártjáról. Például a Népszabadság 1990. április 29-i számában: „Ha a párt tagjai úgy döntenek, hogy engem akarnak látni a szocialista párt vezetői posztján, bizonyára nem mondanék nemet.” Majd hogy nyomatékot adjon a párttagok bizonyára tömeges óhajának, május 28-án, szintén a Népszabadság hasábjain kifejtette: „Nyers Rezső irányítása alatt ment végbe a párt szétzilálódása.”

Nem biztos, hogy éppen a temetésén kellett volna beszélni erről a Horn Gyuláról is. De ha már Katona Béla szóba hozta az MSZP első hónapjait, fogalmazhatott volna árnyaltabban is.