Ebben a rovatban vissza-visszatérek a politikusok nyelvhasználatára. Azt vettem észre, hogy leginkább a hatalomból kicsöppentek sebezhetőek. Hiányzik mögülük az apparátus, amelyből egyik írástudó beosztottjuk kigyomlálná a helyesírási hibáikat. Most olyan politikus nyelvhasználatáról tűnődöm, aki hatalma teljében még tarthat magának apparátust. Orbán Viktor levelet írt Demján Sándornak, az Országos Takarékszövetkezeti Szövetség elnökének. Sorait a Magyar Nemzet tegnap közölte.

A takarékszövetkezetek sanyarú sorsára nem használom az ’einstandolás’, de a magyarosabb ’bekebelezés’ kifejezést sem. Bár engem is foglalkoztat, vajon a közvetlenül érintettek miért kapálóznak kézzel-lábbal az ellen, hogy a kormány kimentse őket az állítólag elviselhetetlen helyzetükből. Az a benyomásom, hogy a levelet olyan ember írta, aki jogász alapképzettségű, méltánylandó az íráskészsége, de már megfertőzte a hivatali gyakorlat. Ezek a tulajdonságok a miniszterelnököt is jellemzik, mégse valószínű, hogy ő írta a levelet, legföljebb átfutotta. Talán nem elég figyelmesen, mert öt hibát felejtett benne.

A szerző például nem képes különbséget tenni a ’tudni’ és a ’képes’ között. Az előbbi a tudással, felkészültséggel, műveltséggel hozható összefüggésbe, az utóbbi viszont azzal, hogy valaki alkalmas-e valamire. A kettő nem ugyanazt jelenti, ezért sem tanácsos összekeverni őket, pláne úgy, hogy a szerző kétszer is tudni-t használ a képes helyett. Második szeplő a ’rendelkezik’. Az újságírással kacérkodó diákoknak szoktam mondogatni: aki a ’haben’ tükörfordítását találja a szövegében, kezdjen gyanakodni magára. A germanizmus azt sejteti, hogy rest (nem képes) árnyaltan kifejezni a gondolatait.

A legtöbb esetben tudja ugyan a szerző, mikor kell a tagmondatokat vesszővel elválasztani az összetett mondatban, egyszer mégsem képes behúzni azt a fránya írásjelet. Ráadásul „a fentiek” kifejezésre is vetemedik, miközben a szerkesztő az oldal aljára tördeltette a miniszterelnöki levelet. Ezért kellett volna kihúznia a fölösleges szót. Végezetül pedig a szövegbe keveredett egy félmondat („és középtávon azonossá válik”), amelynek előzményéből nem derül ki, hogy mit mivel kéne azonosítani. Amit magától értetődőnek tart a szerző, az számomra korántsem evidens tehát. Ez a gondolkodási hiba teszi igazán kétségessé a szerzőséget, Orbán Viktor ugyanis sosem követi el.