Médianapló

Deutsch Tamás, a médiapolitikus

2013. május 21. 10:57 - Zöldi László

A felsőoktatásban médiapolitikát adok elő. Nem ért hát meglepetésként az a feltételezés, hogy Orbán Viktor esetleg Deutsch Tamást nevezteti ki a médiahatóság megüresedett csúcsára. Nincs könnyű helyzetben a miniszterelnök, ha régi harcostársával és bizalmi emberével ellenőriztetné az elkanászodásra hajlamos médiumokat. Az új elnöknek nemcsak megbízhatónak kéne lennie, hanem talán felkészültnek is. Ebben a helyzetben nem Deutsch volna a legrosszabb választás.

 

Sokan elménckednek azon, persze, hogy a Twitter káromkodós szerzője vajon miként bünteti majd például a nyilvánosság fórumain csúnyán beszélő celebeket. Ez kétségkívül ellentmondás, mindazonáltal a Fidesz egyik arcának a szabadszájúság csupán az egyik vonása. Politikai előéletében akadt olyan időszak is, amidőn ugyanilyen hévvel értelmezte a médiapolitikát. Az még közismert, hogy amikor az első Orbán-kormány fölállt, a miniszterelnök azért hibernálta az ifjúsági és sportminisztériumot, mert az élére kiszemelt Deutsch Tamásnak hiányzott a diplomája. Azt viszont már kevesebben tudják, hogy a majdani miniszter csak akkor léphetett hivatalba, amikor nagyjából egy év múlva megvédte diplomamunkáját a nyugat-európai országok médiapolitikájáról.

 

Nemrégiben föltette hajdani szakdolgozatát a világhálóra. Szívesen olvasnám el, ha megtalálnám. (Talán segít valaki a tájékozódásban.) Függetlenül azonban a színvonalától, önmagában is érdekes, hogy a Fidesz médiapolitikája egyetemi diplomamunkában érte el a legmagasabb tudományos szintet. Első médiapolitikusa, Molnár Péter médiajogászként karriert csinált ugyan a felsőoktatásban, de csak azután, hogy 1993-ban, a párt jobbratolódása miatt kilépett a Fideszből. A kilencvenes évekből elég jól ismerem a médiapolitikai megnyilatkozásokat, és az a benyomásom, hogy a Fidesz nevében megszólaló Körmendy-Ékes Judit, Sasvári Szilárd, Trombitás Zoltán és Várhegyi Attila a szintézisnek még ama szintjére sem jutott el, mint Deutsch Tamás.

 

Tételezzük föl, hogy az ELTE jogi karán megvédett szakdolgozat kielégíti a legkényesebb igényeket is. De aki utoljára 1998-ban és 1999-ben tekintette át a médiapolitika összefüggéseit, vajon a legutóbbi tizennégy évben miként tartott lépést a szakirodalommal, hogyan maradt képben? Vagy a szakmai felkészültség és a naprakészség mégsem annyira fontos egy médiahivatal vezetésében?     

komment
süti beállítások módosítása