Ma délelőtt tízkor kezdődik a konferencia. A legrégebbi működő újság, a Népszava száznegyvenedik születésnapjáról váltunk szót a Politikatörténeti Intézetben. Nyolcadik előadóként nemcsak illő, hanem érdemes is végighallgatni a többit, hátha olyasmit mondanak, amihez kapcsolódhatom. Utána kerekasztal-beszélgetés lesz az ellenzéki média helyzetéről, és ez is érdekel. Bár örülnék, ha e beharangozás nyomán az olvasónak kedve kerekedne a programhoz, mégis inkább a belső emigráció lélektana foglalkoztat.

Miközben egy szellemi műhely tudományos tanácskozást szervez, egy másik nem vesz tudomást róla. A Parlamenttel szemközti épületben úgy fejeződik be az egész napos konferencia, hogy ugrásnyira, a szocialisták Jókai utcai székházában éppen tart Az MSZP új médiakoncepciója című vita. Aligha érnék, érnénk át, pedig nem ártana meghallgatni az előadó Kránitz Lászlót, a Szabad Sajtó Alapítvány kuratóriumának elnökét. Az efféle ütközések az elszigetelődésről, a széttagoltságról árulkodnak, az ellenzéki lét majdhogynem természetes velejáróiról.

Igen ám, de a média iránt érdeklődők nincsenek olyan sokan, hogy választásra kényszerüljenek. A szocialista sajtótagozat tagjai bizonyára szívesen kísérnék figyelemmel a Népszava történetét elemző szakemberek gondolatait, és a sajtótörténet iránt érdeklődők is szívesen vitatkoznának az ellenzékbe szorult párt médiakoncepciójáról. A Médiapáholy nevű civil szervezet a jó példa. Úgy alkalmazkodott a helyzethez, hogy a Politikatörténeti Intézetbe hirdette meg az esedékes összejövetelét. Igaz, hogy vezetője nem elnökölte a Szabad Sajtó Alapítvány kuratóriumát, mint a Politikatörténeti Intézet főigazgatója, a Népszava-konferencia egyik szervezője. Az utód talán mellőzi a lemondott előd rendezvényét?

Felötlik egy régi történet. 1998. október 7-én, az MSZP választási veresége után néhány hónappal két közéleti esemény volt Miskolcon. Egymástól négyszáz méternyire Szekeres Imre, illetve Kiss Péter tartott lakossági fórumot. Kiderült, hogy amikor Szekeres Imre irányította az MSZP választási kampányát, nem  igényelte Kiss Péter munkaügyi miniszter közreműködését, amidőn viszont a vereség nyomán Kiss Péter lett a párt ügyvezető alelnöke, az országjárásban mellőzte a volt kampányfőnököt. Most, másfél évtizeddel később csak annyi a különbség, hogy a két rendezvény nem négyszáz, hanem nyolcszáz méternyire van egymástól.