Vajon a két legerősebb ellenzéki szervezet vezetője, Mesterházy Attila és Bajnai Gordon miért kerülgeti egymást? Hízeleg a választópolgári hiúságomnak, hogy a médiában üzengetnek egymásnak, mégse ünnepelhetem a nyilvánosság diadalaként, hogy nem négyszemközt beszélik meg, mikor fognak össze.

A volt miniszterelnöknek akadt egy mondata a Klubrádió tegnapi adásában, amin eltűnődtem. Telefonon fejtette ki, hogy egyelőre azért nem fogadhatja el a sürgető invitálást, mert választási szövetségbe tömörült elvbarátaival nyolcvan településre készül. Ő maga tizenhárom városban találkozik az érdeklődőkkel, „Elindulunk az ország azon részébe, ahova még a Facebook sem jut el.” Ezzel utalt tavaly október 23-ára, amikor visszatért a politikai életbe, mellesleg olyan tömeggyűlésen, amelyet a Milla hozott össze a Facebook segítségével. De kedveskedett is a majdani beszélgetőpartnereinek, hogy oda is elmegy, ahová még a madár sem jár.

Nem vagyok naprakész a Facebook nézettségéből, de azt tudom, hogy a négymillió internetező táborából a legnagyobb részt hasítja ki magának. Föltehetően milliós közönsége van, továbbá két feltűnő jellegzetessége. Az egyik, hogy a hatvan fölötti korosztályt alig lehet elérni vele, elvégre száz nyugdíjasból csupán négy merészkedik a világhálóra. Az ország legeldugottabb részein élő öreg, betegeskedő, szociális segélyen tengődő választópolgárok tehát nem a közösségi oldal révén szereznek tudomást Bajnai Gordon látogatásáról. Ennek ellenére éppen a Facebook jut el az ország minden részébe.

Ha a helyi nyilvánosságról írok valamit ebbe a rovatba, a legkevésbé ismert településekről is kommentelik az álláspontomat, és mindig akad két-három ottani fészbukozó, aki azzal szavaz bizalmat, hogy bejelentkezik ismerősnek. De a személyes érintettségtől függetlenül is van érvem a Bajnai-féle mondat pontosítására. Általánosítható, hogy az E14-PM által fölfedezendő települések nyilvánosságát a polgármester uralja. S mert az önkormányzati médiumokban nem engedi szóhoz jutni a másként gondolkodókat, ellenfelei fölteszik álláspontjukat a Facebook üzenőfalára. Az egyik főiskolai tanítványom arról számolt be, hogy szűkebb pátriájában, a hatezer lelkes kisvárosban minden harmadik helybéli olvasta a véleményét. Bizakodásra ad okot, hogy korántsem szűkölködöm hasonló élménybeszámolókban.