A hetvenkét egyen postaláda közül az egyik nyitva tátongott. Már messziről láttam, hogy az enyém. Ezek szerint megint kilopták belőle az újságokat, három héten belül immár másodszor. Ahogy elnéztem, gyönge a zár, ha valaki keskeny késsel, mondjuk multifunkciós svájci bicskával nyúl be, akkor bizony képes fölpattintani. Az alumínium fedél bánatosan klaffog, visszazárom, fölfelé baktatva pedig azon tűnődöm, vajon milyen okok késztethették lakótársamat az eltulajdonításra.

Két eset lehetséges. Vagy nyugdíjas, aki már kevés alvással is beéri, és hajnalban dézsmálja meg a postaládámat. Vagy munkába járó, aki mielőtt kitenné lábát a házból, előveszi a zsebkését, és finoman, érzéssel fölfeszíti a gyengécske zárat. Nyilván újságolvasó ember, mert csupán csütörtökönként jár rá a lapjaimra. Nemcsak a napi eseményekre kíváncsi tehát, hanem a hátterükre is, mert tudja, hogy a Népszava és a Népszabadság mellé ilyenkor hozzák ki a 168 Órát és a HVG-t. Összeszámoltam, a négy együtt 1290 forint. Nekem, előfizetőként csak körülbelül ezerbe kerülnek, de ha pótolnám őket, a standon ki kéne fizetnem értük a teljes árat.

Még szerencse, hogy április elsejével megszűnt a környék egyetlen árusítóhelye a Nagykörút és a Baross utca sarkán - a bérlőnek már nem érdemes fenntartania. Pedig éveken át csütörtökönként ott vettem meg a Magyar Narancsot és a Heti Választ. Nem baj, ebéd után úgyis benézek a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárba, gyalog öt perc. S amíg kihozzák az éppen kutatott újság bekötött évfolyamát, elolvasom a Magyar Nemzetet, a Magyar Hírlapot és a Nemzeti Sportot. Ma később kezdek az 1999-es évfolyam-penzum feldolgozásához, mert előtte még át kell nézni a Népszabadság és Népszava ellopott számát. (A 168 Órára és a HVG-re holnap kerítek sort.)

De visszatérve a ragadós kezű lakótársra, szorult belém annyi empátia, hogy elképzeljem: nem jókedvében lop újságokat. Félő, hogy már nem telik rájuk. Egyébként is van abban valami rokonszenves, hogy ellenzéki lapokat tesz magáévá. Bizakodással tölt el, hogy a magam szerény módján hozzájárulhattam egy rossz közérzetű, ám az ország helyzetén változtatni vágyó polgártárs tájékozódásához. Aki csak azért nem vitte el múlt csütörtökön is az előfizetett újságjaimat, mert akkor ki sem hozta őket a megbízhatatlan kézbesítő.