A tegnapi szállóige-nyomozásba többen is besegítettek. Bár a látszat és valóság aforisztikus viszonyát feszegető jegyzetem csupán ma délelőtt, némi késéssel keltett visszhangot. Talán azért, mert sokan a munkahelyi számítógépükön nézték meg a hét végén megjelent blogokat. Fejtegetéseik között találtam három figyelemre méltót.

Az egyik névtelen kommentelő azt írja, hogy 1996 előtt nincs ősforrása a köztudatban egy szocialista politikus, Kósáné Kovács Magda nevéhez kapcsolt szállóigének. („Nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani”) Szerinte a másik ’96-ost, egy szombathelyi fideszes politikust is megihlethette a korabeli hangulat, és egymástól függetlenül is eljuthattak ugyanarra a következtetésre, legföljebb másként fogalmazták meg. Ez is lehetséges. A Tocsik-ügy, a két koalíciós párt korrupciós botránya elég nagyot csattant ahhoz, hogy közéleti személyiségek nagyjából ugyanazt a konzekvenciát vonják le. Azt már én fűzöm hozzá, hogy ilyen helyzetben érvényesül a szállóigék törvényszerűsége: a nyilvánosság hajlamos az ismertebb politikusnak adományozni a közszájon forgó mondatot.

Mindazonáltal az a benyomásom, hogy a hozzászóló figyelmetlenül olvasta a tegnapi jegyzetet. Idéztem ugyanis benne a Népszava 1993-as évfolyamából egy kísértetiesen hasonló mondatot, amely azt sejteti, hogy már három évvel korábban is szóba került látszat és valóság ellentmondása, holott még híre-hamva sincs a Tocsik-botránynak. Egy másik, szintén névtelen kommentelő Antall Józsefet gyanítja ősforrásként, noha nem mellékelt miniszterelnöki mondatot. Ugyanakkor megemlíti Mikszáthot is, ezt a szálat húzza tovább egy harmadik kommentelő, Hajnal Zoltán, aki teljes névvel vállalta a feltételezését.

Ki is szkennelte a Beszterce ostroma című regényt, amelyben a különc Pongrácz gróf környezetéből fölfedezte Tarnóczy Emilt, akit így jellemez az író: „Nem érte be, hogy ő becsületes, annak is akart látszani. S ez néha kényelmetlen feladat, mert éppolyan könnyű nem lenni becsületesnek és mégis annak látszani, mint becsületesnek lenni és nem látszani annak.” Na, ez már érdekes nyom, Kósáné még Kovács Magda korában magyar szakon végzett, és egyetemistaként „hivatalból” kellett ismernie Mikszáth Kálmán életművét. Nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy a neki tulajdonított szállóige eredete 1894-re, a Beszterce ostromába vezethető vissza.