Médianapló

Médianapló - Elég-e tisztességesnek lenni?

2013. április 14. 11:37 - Zöldi László

Kikapcsolódásul a szállóigék eredete után szoktam nyomozni. Ezt mulasztottam el nemrégiben, amikor összefutottunk Kósáné Kovács Magdával. Miközben a ruhatárban lesegítettem a kabátját, emlékeztettük egymást a régi interjúra, amelyet a nagykörúti lakásán készítettem vele, egy Kurucz D. István-festménnyel szemközt. Csak később jutott eszembe, hogy meg kellett volna kérdezni, vajon mikor jelent meg az a mondata, amely lábjegyzet lesz a rendszerváltás utáni politika történetében.

 

Nyakra-főre idézik tőle, hogy ’Nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani.’ Gyakran ezt is hozzáfűzik: ’Ahogy Kósáné Kovács Magda mondta…’ A tudálékosok még megjegyzik, hogy a nevezetes gondolat akkor hagyta el a szocialista politikusnő száját, amikor kirobbant a Tocsik-botrány, vagyis 1996-ban, esetleg az 1998 választási vereség után. Ők is határozatlanul fogalmaznak, mert szintén nem találták a lelőhelyet. Annyit már a ruhatári találkozás előtt is tudtam, persze, hogy a figyelemre méltó mondatnak van egy korábbi keletkezése, ráadásul más névhez kapcsolható. A Fidesz Vas megyei kampányának akkori vezetője, egy bizonyos Kugler István hozta szóba a szombathelyi napilap hasábjain 1996. június 29-án: „Egy politikusnak nemcsak a látszatra, de a valóságra is kell ügyelnie.”

 

Nem feltételezem, hogy Kósáné Kovács Magda olvasta volna a Vas Népében megjelent, egyébként nem túl szellemesen formált mondatot. Azt sem, hogy a szocialista politikusnő lakossági fórumot tartott Vas megyében, és okfejtését ott hallotta volna a fideszes politikus. Az viszont feltételezhető, hogy művelt emberek lévén mindketten az ősforrásból merítettek, és a maguk változatával álltak a nyilvánosság elé. A filozófia ugyanis legalább kétezer éve feszegeti látszat és valóság ellentmondását, és bizonyára van egy ógörög vagy római bölcselő, aki aforisztikus tömörséggel fejezte ki a lényeget. Ezt vette át, mondjuk, a XVIII. században egy francia esszéista, és innen már csak egy lépés a XX. század vége.

 

Mindez azért ötlött fel éppen most, mert tegnap délután, néhány perccel a szombati zárás előtt a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban megtaláltam a még korábbi magyar változatot. Pallagi Ferenc újságíró tollából való, aki 1993. július 31-én adta közre a Népszavában: „Mindenki tudja, hogy nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani.” De ha mindenki tudta, akkor ő is olvasta valahol. A művelődéstörténeti nyomozás tehát folytatható.

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://medianaplo.blog.hu/api/trackback/id/tr175222011

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Flúgatlan 2013.04.15. 10:02:04

A "Nem elég tisztességesnek lenni..." egy eléggé triviális gondolat. A '90-es évek közepétől tényleg szállóige lett belőle, mert olyan volt a politikai helyzet ás most Mo-n már tényleg idézgetésként, hivatkozásként merül fel.

"Az viszont feltételezhető, hogy művelt emberek lévén mindketten az ősforrásból merítettek, és a maguk változatával álltak a nyilvánosság elé.": szerintem nincs ilyen ősforrás 1996 előtt. A gondolat nyilvánvaló, sokan egymástól függetlenül is megfogalmazhatták.

flamer 2013.04.15. 10:18:11

A konkrét idézet forrásaként elég sokan Antallt jelölik meg, de jópáran Mikszáthig vezetik vissza:

"És az is volt. Egyenes, nyílt, jóakaratú, tiszta lelkű, nemes érzésű. De ezzel nem elégedett meg; nem érte be, hogy ő valóban becsületes, hanem annak is akart látszani. S ez néha kényelmetlen feladat, mert éppolyan könnyű nem lenni becsületesnek és mégis annak látszani, mint becsületesnek lenni és nem látszani annak."
(Mikszáth: Beszterce ostroma)

_Epikurosz_ 2013.04.15. 11:08:55

innen: Mikszáth :Beszterce ostroma
mek.oszk.hu/00800/00899/00899.htm
"
Egyszóval mindenkinek van egy főbolondsága a mellékbolondsága mellett. A Tarnóczy Emilé az volt, hogy ő talpig becsületes.

És az is volt. Egyenes, nyílt, jóakaratú, tiszta lelkű, nemes érzésű. De ezzel nem elégedett meg; nem érte be, hogy ő valóban becsületes, hanem annak is akart látszani. S ez néha kényelmetlen feladat, mert éppolyan könnyű nem lenni becsületesnek és mégis annak látszani, mint becsületesnek lenni és nem látszani annak.
"