A tegnapi sajtó legérdekesebb írása Ungvári Tamás interjúja volt a Népszavában. A neves írón, irodalomtörténészen és műfordítón látszik a kora - a nyolcvanharmadikat tapossa -, az esze azonban még mindig úgy vág, mint a beretva. Azt fejtegette, hogy rokonszenvesnek találja ugyan Bajnai Gordon politizálását, de nehezményezi, hogy évértékelő beszédéből kifelejtette a ’kultúra’ szót. Majd vissza-visszatért ama rögeszméjéhez, hogy magyartanárok nélkül az ellenzéki csoportosulások semmire se mennek.

Mondandóját így foglalta össze: „Annak nyílik esélye a következő választásokon, aki tudja, hogy milyen a jó magyar mondat.” Ungvári nincs egyedül a rögeszméjével. Nekem is az a benyomásom, hogy az ellenzéki politikusoknak vannak érdekes gondolataik, de a megnyilvánulásaikban hiánycikk a hibátlan mondat. Talán képesek pontosan, de képtelenek hatásosan kifejezni magukat. Vajon az ellenzékbe szorult baloldali és liberális pártok vezetői miért nem találják meg a hangot a tömegekkel? Ennek bizonyára sok oka van, az egyik a környezetükből hiányzó magyartanárokkal hozható összefüggésbe.

Sem az MSZP, sem az Együtt 2014, sem a Demokratikus Koalíció nem akarja megérteni, hogy igei állítmány nélkül nincs tömeghatás. Mert mi is olvasható az ellenzéki politikusok előtt, a szószék homlokzatán, és mögöttük, a falon? Kilencven százalékban névszós jelmondat, amellyel tartalmilag nincs is gond, csakhogy fogalmat vagy fogalmakat jelez, és kizárólag arra alkalmas, hogy elgondolkoztassa az iskolázottabb embereket, akik hajlamosak a fogalmi gondolkodásra is. Az igei állítmányt tartalmazó, ráadásul rövid mondatok hatásmechanizmusához tartozik viszont, hogy azokat is mozgósítják, akiknek nem volt lehetőségük továbbtanulni, és csak akkor mennek el szavazni, ha úton-útfélen cselekvésre késztető mondatokkal kecsegtetik őket.

Tessék megnézni az Orbán-kormány vezető politikusai előtti és mögötti jelmondatokat! Legalább kilencven százalékban találni bennük érzelmekre ható és mozgósításra sarkalló igei állítmányt. Ami nemcsak azt jelenti, hogy az egyébként pocsékul kormányzók kevésbé számítanak a fogalmi gondolkodású értelmiségiekre, hanem azt is, hogy közülük szívesen alkalmaznak magyartanárokat. Sőt, még hallgatnak is rájuk.