Ebben a rovatban gyakran kitérek a tanítványaimra. Nemcsak azért, mert érdekel a sorsuk. A diploma megszerzése után szétszóródtak az országban, és kisebb csoportokban tartják a barátságot. Ám két-háromszázan közülük minden délben, amikor előveszik a reggel becsomagolt szendvicset, és bekapcsolják a számítógépet, két harapás között megnézik, vajon miről írt harminc sort a tanár úr. Ma például arról, hogy megjelent Naszádi Anikó első könyve.

Személyesen leginkább a hajdani évfolyamtársak ismerik, az írásait azonban sokan. Kapcsolatunk azzal kezdődött a főiskolán, hogy önérzetesen leteremtett. E-mailben ugyanis véletlenül Anitának szólítottam meg. Nem mentségül, csupán magyarázatul, hogy előtte a szintén novellákkal kísérletező Pásztor Anitának üzentem a villámpostán. Ekkor már túl voltam a butaságnak bizonyult elképzelésen, hogy kizárólag újságírókat kell nevelnem. Rájöttem, hogy először a zárkózott, gátlásos északkelet-magyarországi diákokból kell előcsalogatni azt az embert, aki a nyilvánosság előtt is vállalja önmagát: az érzéseit, a gondolatait. Aztán lesz, aki tovább lép, és mások gondolatait is megfogalmazza - interjúkat készítő újságíróként. De lesznek olyanok is, akik megmaradnak saját maguknál; és ha telik a tehetségükből, kiharcolják az íróságot.

Anikó civil foglalkozást választott. Legutóbbi hírem szerint a csepeli szabadkikötő környékén dolgozik, egy hivatalban, közben pedig összeírt egy kötetre valót. Néhány hónapja elhozta a kéziratot, és tetszettek a rövid, sűrű tárcák. Azt tanácsoltam neki, hogy felejtse el a tervezett angol változatot - természetesen nem hallgatott rám. A dedikált könyv átböngészése után az a benyomásom, hogy jól tette, mert Nyiss ki! című novellafűzére kisregénnyé állt össze a tudatomban. Ráadásul most már értem a szándékát: azok is vegyék kézbe, akik tudogatnak angolul, de nem eléggé ahhoz, hogy angol szerző kötetet olvassák. Itt a magyar szöveg, mellette, az oldalpár másik felén a fordítás, és azonnal ellenőrizhetik, hogyan hangzik világnyelven. Mellesleg pedig megismerik Naszádi Anikót, aki képes kifejezni egy huszonéves nő magára találását.

Búcsúzóul még egyszer végigpörgetem az Open me! nyomdaszagú lapjait, és arra a polcra helyezem, amelyen a könyves tanítványok: B. Kiss Andrea, Pásztor Anita és Komor Zoltán első kötete várja az új társat. Nekem már bemutatkozott.