Médianapló

Médianapló - Józan hang a másik oldalról

2013. március 18. 11:50 - Zöldi László

Sokan vannak, akik „Magyar Nemzet címen megjelenő” újságnak nevezik a kormányzat zászlóshajóját. Elvből nem olvassák, amit nehezményezni szoktam ebben a rovatban. Elvégre ismernünk kéne a másik oldalon állók érveit, hogy hiteles álláspontot alakíthassunk ki. Ezért lepett meg, hogy a Facebook-ismerősök közül többen is figyelmembe ajánlották a szombati szám egyik cikkét.

 

Lukács Csaba azzal szerzett hírnevet, hogy járja a világot, néha bajba kerül, majd hazatérve megörökíti az elesett emberek kiszolgáltatottságát. Mostani témájára, Szaniszló Ferenc minapi kitüntetésére nem térnék ki, az echótévés műsorvezető tevékenységét ugyanis nem szakmai, hanem pszichiátriai kérdésnek tekinti. Okfejtésében amúgy is izgalmasabb, hogy a kormányzati adminisztráció „kisiklását” nem egyszerűen „orbitális hülyeségnek” látja. „Ha csak ennyi szellemi kapacitás van ezen az oldalon, akkor felmerül a lehetőség, hogy lassan szögre kellene akasztani a kalapot”. Végül pedig kifejti: „A sok ki nem kényszerített hiba, modortalanság, nyegleség könnyen összeállhat kritikus tömeggé az utolsó pillanatban.”

 

Mindezt konzervatív értékrendszerű újságíróként fogalmazza meg, aki egyetért a kormány legtöbb intézkedésével, de nem érti „a sok öngólt, kihagyott ziccert, látványos szabálytalanságot”. Régóta mondogatom, hogy akad néhány fiatal újságíró a másik oldalon, aki nyitott szemmel jár a világban, és itthon sem csukja be a szemét. Bocs, de emlékeztetnek nyolcvanas évekbeli önmagamra. Pályám kezdetén, a hetvenes években még hálás voltam a Kádár-rendszernek, mert diplomát adott a kezembe, és a rokonságban elsőként lehettem értelmiségi. A nyolcvanas évekre azonban már leesett a tantusz, hogy a rendszer fenntarthatatlan. A szemléleti változásban meghatározó szerepet játszott az a szellemi műhely, amelyhez tartoztam. Az Élet és Irodalom révén úgy jutottam el a kritikai (elemző) mozzanatok megfogalmazásához, illetve nyilvánosságra segítéséhez, hogy az értékrendszerem nem változott.

 

Ugyanezt a kijózanodást érzékelem a mai harmincasok gondolkodásában, nemcsak a jobb-, hanem a baloldalon is. A kiábrándulás pedig együtt jár a szellemi függetlenséggel. Kérdés persze, hogy Lukács Csaba felfogását miként formálja az a szellemi műhely, amely jóval közelebb áll a jelenlegi kormányhoz, mint a mi hajdani műhelyünk az akkori végrehajtó hatalomhoz. Azt mindenesetre a Magyar Nemzet javára írom, hogy közölte a figyelemre méltó eszmefuttatást.    

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://medianaplo.blog.hu/api/trackback/id/tr35141011

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Mandiner blogajánló 2013.03.18. 12:39:03

Ezt a posztot ajánlottuk a Mandiner blogajánlójában.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2013.03.18. 12:13:22

Számomra egyetlen mércéje van a józan jobboldalnak: van-e köztük valaki, aki el akar, el képes, illetve, el tud szakadni a szélre tolódástól? Él-e Magyarországon olyan fidesz-szavazó, akinek ciki Szaniszló Táncsics-díja, a Kárpátia zenekar Lovagkeresztjei és egyéb fityegői, sőt, Kövér házelnök vérben forgó szemű őrjöngései? Mert ha nem, akkor nem leszünk sohasem jóban.