Médianapló

Médianapló - Packázik az állam

2013. március 01. 05:22 - Zöldi László

Olyan napra virradtunk, amikor bemutatkozik a Magyar Nemzeti Bank újdonsült elnöke. Vannak sejtéseim, találgatás helyett azonban maradnék a réginél. Simor Andrást a minap parlamenti bizottság elé idézték, mert az Állami Számvevőszék szabálytalanságokat vélt fölfedezni a jegybank körül. Úgy rémlik, a hatalmat gyakorlók pellengérre akarták állítani a búcsúzó elnököt, aki a körülményekhez képest higgadtan verte vissza a támadásokat.

 

Mindössze akkor „bőszült fel” (ő használta az igét), amidőn kiderült, hogy az állami szerv december 21-én küldte el az ötvenoldalnyi jelentést, és tizenöt napot adott arra, hogy válaszoljon a kifogásokra. Az elnök munkatársainak a karácsony és szilveszter közti munkaszünet miatt két napjuk maradt, hogy ellenérveket szedjenek össze, és egységes keretbe is foglalják őket. Ez csakugyan felháborító, cinikus, kicsinyes és antidemokratikus eljárás - a politikai hatalom pökhendiségéről árulkodik. Igazán kár, hogy hajlamos vagyok túllépni az ellenzékbe szorult értelmiségi érzelmein, a médiapolitika kutatójaként ugyanis találkoztam már kísértetiesen hasonló esettel.

 

Öt parlamenti párt 2008 végére kidolgozott egy médiatörvény-tervezetet. Látszólag tartották magukat ahhoz, hogy elképzelésüket társadalmi vitára bocsátják, csakhogy a 88 oldalnyi és 144 paragrafusból álló szöveget december 23-án küldték el a szakmai és civil szervezeteknek, ráadásul tizenöt napon belül várták az álláspontokat. A kormánypárti és az ellenzéki politikusok érdemi vita nélkül fogadták volna el a médiatörvény-tervezetet, amelyet a szakmánkban kultúrbotránynak neveztek. Én csupán a legalaposabb fércműnek tartottam, amit valaha is olvastam. Azóta már tudom, hogy elhamarkodtam a minősítését.

 

Az erejére ébredt Fidesz kilépett belőle, mielőtt a képviselők képesek lettek volna megszavazni. Ha nem mondja föl az MSZP-vel kötött kompromisszumot, majd a hatalomra jutása után fél évvel nem szavaztatja meg parlamenti többségével a még brutálisabb médiatörvényt, akkor most ama ökumenikus törvénytervezetet kéne tekintenünk a magyarországi nyilvánosság ellen intézett legdurvább támadásnak. Az a benyomásom tehát, hogy az ötpárti és az egypárti pökhendiség között nincs lényeges különbség. Az ellenzéknek e tanulság tudatában kellene kidolgoznia és érdemi vitára bocsátania a nyilvánosság új törvénytervezetét.  

komment
süti beállítások módosítása