Médianapló

Médianapló - A szép példát ügyetlenül festik

2013. február 21. 11:39 - Zöldi László

Néhány perccel ezelőtt még politológusok értelmezték Gyurcsány Ferenc szavait, holott az évértékelője 43 órája hangzott el. Lehet, hogy a volt miniszterelnököt amortizálta a politikai ármánykodás. Az is lehet, hogy egy kis párt fejeként nem szólhat bele a nagypolitikába. De a legutóbbi két napban sokan ismerték el nyilvánosan, hogy a beszéd hatása alól nehezen vonták ki magukat.

 

Nekem is az a benyomásom, hogy kitűnő szónok, képes lekötni a hallgatóság figyelmét. Akadt viszont az évértékelőjében egy mozzanat, amely a sebezhetőségéről árulkodik. Nem tetszett neki, hogy bárkit is a fölmenői alapján listázzanak. Kifejtette hát, hogy érdeklődéssel olvasta Bächer Iván tárcáját a Népszabadság múlt hét végi számában, azt már én teszem hozzá, hogy az említett író a nemrégiben elhunyt Faragó Vilmosról emlékezett meg. A néhai újságírót Gyurcsány az Élet és Irodalom főszerkesztőjének titulálta, majd „zsidó ember”-nek nevezte. Mielőtt folytatta volna a példázatot, valaki pontosította a túlnyomórészt koros közönségből, hogy Faragó nem volt az ÉS főszerkesztője. A szónok egy pillanatra zavarba jött, majd úgy vágta ki magát az önmagának állított verbális kelepcéből, hogy akkor pedig szerkesztette az irodalmi hetilapot. Tovább pontosítanám a közismert politikust: hajdani kollégám főszerkesztő-helyettes volt csaknem két évtizedig, a szomszédos szobában dolgozott. Ráadásul állíthatom, hogy ’zsidó ember’-nek sem vallotta magát.

 

Elhatározása arra vezethető vissza, hogy sorsában hordozta a származástanok képtelenségét. Apja az újkígyósi sváb borbély volt, Pfiff-nek hívták. (A pfeifen, pfiff, gepfiffen azt jelenti, hogy fütyülni, sípolni.) Anyja pedig a helybéli zsidó kocsmáros lánya volt. Ez a párosítás életveszélyekkel járt 1944-1947 között; a nyiladozó értelmű fiút hol anyai, hol apai ágon akarta kiközösíteni az államhatalom. Nem csoda, hogy megunta az egészet, és új néven élte a saját életét. Gyurcsány Ferenc eszmefuttatására jellemző tehát Dugonics András író 1802-ből való szállóigéje: „Néha a szép példát is rútul festik.”

 

A volt miniszterelnök esze úgy vág, mint a beretva, a tanulékonysága pedig bámulatos. Az elfuserált példázat nyomán mégis kezdem kapizsgálni, mi riaszt a személyiségében: nem itatódott át a kultúrával. Úgy érte meg csaknem harminc éves fővel a rendszerváltást, hogy eszébe sem jutott ÉS-t olvasni, a korabeli értelmiség egyik szemléletformáló fórumát. S benne a talán legjellegzetesebb hangot, Faragó Vilmosét.        

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://medianaplo.blog.hu/api/trackback/id/tr355095823

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Mandiner blogajánló 2013.02.21. 12:13:02

Ezt a posztot ajánlottuk a Mandiner blogajánlójában.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

leponex 2013.02.21. 20:48:45

"Akadt viszont az évértékelőjében egy mozzanat, amely a sebezhetőségéről árulkodik."

Akadt bizony, szerintem például az, amikor háromszor is legazemberezte Orbánt, majd négy közfunkcióban lévő embert, végül az egész ügyészségi, bírósági apparátust, aki munkáját végezve részt vett az ellene indított eljárásokban.

Bámulatos volt, valóban.

Az ÉS viszont tényleg remek hetilap volt, sajnálatos, hogy a rendszerváltást követően kezdtek ők maguk is olyanok lenni mint Ferenc testvérünk, aki "nem itatódott át a kultúrával." Kár.
(Azért E.Fehér Pál volt legalább akkora jellegzetesség, mint óv.) :)

teknős 2013.02.22. 11:33:48

Csak szólok, vannak emberek, akik nem így éreznek, amikor ez a politikai hulla megszólal. Még csak okosnak sem találjuk őt, egy bábnak, akit egy pénzügyi kör az érdekeinek megfelelően vezetővé tett. Ők már lemondtak róla, csak jellemző Gyurcsányra, hogy nem hajlandó tudomásul venni. Ettől lesz annyira nevetséges és szánalmas.

Persze tudom, a te rajongásodat ez nem befolyásolja. De a jelek szerint ti kihaltok, nekünk meg már nem is érdekes ez a pojáca.