Szegedről hoztam még egy információt. Azért foglalkoztat, mert a jelek szerint országos jelenségről van szó: a helyi médiumok megszűnéséről, vagy legalábbis megritkulásáról. A Délmagyarország című napilapban olvastam, hogy a szegedi polgármester a tavalyi százmillió helyett az idén húszmillió forintra mérsékelné a városi televízió anyagi támogatását.

Mielőtt szörnyű embernek gondolnánk, tudni érdemes Botka Lászlóról, hogy szocialista politikusként a jobboldali többség túsza az önkormányzati testületben. A Fidesz egyetlen vokssal szavazhatja le, és ezt gyakran meg is teszi ama Jobbik-képviselő segítségével, akit báli verekedés miatt ítélt el a bíróság. Ráadásul az önkormányzatokat úgy központosította a választási kétharmaddal jobboldali többségű országgyűlés, hogy a szegedinél hagyott közfeladatokra 1,6 milliárddal kevesebb jut, mint tavaly. Ezzel együtt mégis soknak vélem a 2012-es költségvetés négyötödének elvonását, ez ugyanis a városi televízió halálos ítéletét jelenti.

Néhány hete meghívott Szegedre az Akadémia Bizottság, ahol előadást tartottam a helyi sajtóról. Röstellem, hogy a városi tévéről egy szót sem szóltam, aznap estére mégis behívtak az élő adásba, és sértődöttség nélkül firtatták az álláspontomat. Akkor néztem körül a városháza mögötti épületben, és azt tapasztaltam, hogy a szerkesztőséget már tavaly sem dobta föl a pénz. Nem láttam lófráló munkatársakat, a technikai berendezés sem hatott huszonegyedik századinak, és ahogy a szerkesztő szavaiból kivettem, az a százmillió éppen csak elég volt a normális működéshez.

Járom az országot, és egyre inkább az a benyomásom, hogy az önkormányzatiság „államosításával” kilátástalan helyzetbe kerülnek az önkormányzati médiumok. Ez három következménnyel járhat. Záros határidőn belül megszűnhet a helyi nyilvánosságra rátehénkedő polgármester egyeduralma (ez jó). Előtérbe kerülhet az alternatív helyi médium, amely eddig is piaci alapon működött (ez érdekes fejlemény). Megtörténhet az is persze, amit a nálam idősebbek egyszer már átéltek az 1949-es államosítás nyomán: Rákosi Mátyás egy tollvonással megszüntette a helyi sajtót. Csupán a nyolcvanas évek második felében sikerült ismét létrehozni a tanács (és tanácselnök), vagyis az újra éledő önkormányzat égisze alatt. Egy fölmérés arról árulkodik, hogy országszerte a felnőtt lakosság kétharmada elsősorban a helyi médiumokból tájékozódik. Vagy hamarosan úgy kell majd fogalmazni, hogy tájékozódott?