Médianapló

Médianapló - Gyurcsány mégsem a Jobbikkal együtt váltaná le Orbánt?

2016. augusztus 26. 11:14 - Zöldi László

A nyári szünet után megkezdődött a politikai szezon. E következtetést abból vonom le, hogy a nyilvánosság képviselői megszólaltatták a hazai közélet két leggyakrabban kérdezett személyiségét: Gyurcsány Ferencet és Orbán Viktort. Azért említem őket ebben a sorrendben, mert a volt miniszterelnök tegnap este tévéműsorban fejtette ki az álláspontját, a jelenlegi kormányfő pedig ma reggel, kétszer annyi percben beszélt elképzeléseiről egy rádióműsorban. Gyurcsánytól öt figyelemre méltó mondatot jegyeztem föl, Orbántól tízet.

Két-két legérdekesebb mondatuk közül az egyik magántermészetűnek hatott, a másik ránk közvetlenül is vonatkozott. Gyurcsány Ferenc ezt mondta: „Politikai értelemben tudok már tízig számolni.” (Lefordítom: hajlamos az önkritikára, mert úgy érzi, hogy megbölcsült.) Orbán Viktor imigyen szóla: „Az ország nagy része szerintem úgy gondolkodik, mint én.” (Ő meg azt érzi, hogy képes a nép fejével gondolkozni.) Vele folytatom, mert eltűnődtem a másik mondatán is: „A madár sem tud ellenőrzés nélkül berepülni Magyarország területére.” (Felvázolta a bezárkózás folyamatát.) Gyurcsány pedig így hasonlította össze a Fideszt és a Jobbikot: „A rosszat a rosszabbal nem szabad leváltani.”

Na, leginkább ezen tűnődtem el, a volt miniszterelnök ugyanis nemrégiben még ezt fejtegette a Somogy megyei napilap digitális változatában: „Nem lelkesednék érte, de már nem tudom kizárni, hogy lesz majd olyan jelentős nyomás a szavazópolgárok részéről, hogy a kétharmados törvények lebontása érdekében összefogjanak a mostani kormányzaton kívüli erők.” S hogy nem véletlenül szólta el magát, rögtön hozzá is fűzte: „A centrális erőtér fölött létrejöhet a bal- és jobboldali összefogás.” (Sonline.hu, 2016. május 1.) Nem lepődtem meg, hogy ama bizonyos összefogásba beleértette a Jobbikot is. Elvégre nincs ezzel a gondolatkísérlettel egyedül.

Évekkel ezelőtt technikai koalícióról beszélt Karácsony Gergely, és néhány hete Haraszti Miklós pendítette meg ugyanezt. Egyik ellenzéki politikus sem vádolható a Jobbik iránti rokonszenvvel, mindazonáltal felötlött bennük, hogy Vonáék nélkül nem váltható le az Orbán-kormány. Gyurcsány Ferencet sem ítélem el, mert május elsején olyasmit hozott szóba, ami benne van a levegőben (ráadásul a fanyalgását sem hallgatta el). Most mégis úgy nyitotta meg az őszi politikai szezont, mintha a száját soha nem hagyta volna el a tegnapi kijelentéssel ellentétes értelmű eszmefuttatás.

4 komment

Médianapló - A választási csalás megelőzhető-e bojkottal?

2016. augusztus 25. 10:54 - Zöldi László

E hónap közepén megkezdődött a népszavazási kampány. Az első néhány nap után az a benyomásom, hogy a távolmaradásra készülő ellenzék mintha lendületbe jött volna. A megfigyelést azonban egyelőre nem érdemes kifejteni, mert az is feltűnt, hogy a bojkottálásra buzdító akcióikba ellentmondás keveredett.

A nyilvánosság fórumain megszólaló ellenzéki politikusok a szívemből beszélnek, amidőn azt követelik a Fidesztől, hogy a parlamenti többségével teremtsen végre egyenlőséget a határainkon túl élő magyar állampolgárok között. Az egyenlőtlenséget azzal a metaforával jellemzik, hogy képzeljünk el egy bérelt lakást, mondjuk Manchesterben. Az egyik szobában Kolozsvárról érkezett magyar piheni ki az üzemszerű mosogatás fáradalmait, a másikban budapesti. A pestinek Londonba kell utaznia, hogy részt vehessen a népszavazáson, az erdélyi viszont ír egy levelet, elballag a postára, és föladja.

A berzenkedő ellenzékieknek igazuk van, mégse értem őket. Miért harcolnak azért, hogy a Magyarországról kivándorolt állampolgárok egy szintre kerülhessenek a határon túli illetőségű honfitársaikkal, ha arra biztatják őket, hogy maradjanak távol a hamis kérdésben kiírt népszavazástól? Tóth Zoltán választási szakértő átgondoltabb, megalapozottabb javaslattal állt elő az egyik tévéstúdióban. Tudomásul vette, hogy az MSZP, a DK, az Együtt és a PM bojkottálná a kvótaellenes népszavazást, mégis fölvetette: ha az ellenzéki pártok aktivistái a 11 ezer szavazókört is bojkottálják, könnyen kerekedhet választási csalás.

Igen ám, de az említett pártok közül csupán az MSZP-nek van parlamenti frakciója, ami feljogosítja arra, hogy az emberei szemmel kísérhessék a történteket. Márpedig Szanyi Tibor elnökjelölttől tudjuk, hogy az MSZP-nek mindössze három-négyezet ellenőrzése fogható aktivistája van. Bár Molnár Gyula, az időközben megválasztott pártelnök 6500-at mondott, ennyi megbízott sem ellenőrizheti a népszavazás tisztaságát minden választási körben. Ám ha a frakció nélküli ellenzéki pártok kiegészítenék a szocialisták bizalmi garnitúráját, az október 2-i népszavazáson a baloldali ellenzék képes volna lefedni az összes választási kört.

A Tóth Zoltán által javasolt technikai együttműködés másra is jó volna. Lehetővé tenné, hogy a széttagolódott baloldal egymással civakodó, marakodó, perlekedő, torzsalkodó, veszekedő, vetélkedő csoportjai esetleg közösen készüljenek föl a 2018-as országgyűlési választásra.        

34 komment

Médianapló - Miért tüntették ki Majtényi Lászlót?

2016. augusztus 24. 11:28 - Zöldi László

Bayer Zsolt lovagkeresztjéhez hozzászólt az ismert alkotmányjogász is. Ma reggeli okfejtését azonban mellőzném, mert sokkal inkább érdekel az egyik mellékmondata. Majtényi azt árulta el a tévéstúdióban, hogy annak idejét őt Bajnai Gordon miniszterelnök javasolta kitüntetésre Sólyom László államfőnek, mert lemondott az Országos Rádió és Televízió Testület elnökségéről. A lemondás okát úgy fogalmazta meg, hogy az MSZP és a Fidesz elcsalta a rádiófrekvencia-pályázatot.

A kormánypárt és a legerősebb ellenzéki párt összefogott, és egy-egy hozzá közel álló céghez passzolta át a két leghallgatottabb kereskedelmi rádió hirdetési bevételeit. Ez fölháborította a médiahatóság elnökét, aki a lemondásával tiltakozott a mutyizás ellen, sőt a korabeli sajtóban a miniszterelnök is kifejtette a rosszallását. Na, épp az utóbbival van gondom. Bár nem ismerhetem a Franciaországban időző és egy multi cég igazgatójaként dolgozó Bajnai Gordon helyzetértelmezését, némi fenntartással fogadom a reggeli műsorban váratlanul elhangzott információt.

Elképzelhető persze, hogy Bajnai miniszterelnök úgy vélte: cinikus ugyan a két párt megállapodása, mégsem ér annyit, hogy emiatt egyszerre rúgja össze a port a jelenlegi (MSZP) és a valószínűleg következő (Fidesz) kormánypárttal is. Mindazonáltal a végrehajtó hatalom fejének talán célravezetőbb, eredményesebb, hatásosabb, sikeresebb rosszallásra is telt volna az erejéből. Ha nem így ítélte meg, akkor bizony ingatagnak kell minősíteni a pozícióját. Ebben az esetben viszont a mutyi ellen tiltakozó Majtényi László fölterjesztése a kitüntetésre nem más, mint a kormányfői lelkifurdalás bizonyítéka. Annak is gyöngécske, ha a történtek után hét évvel, egy mellékmondatból derült ki a nyilvánosság számára.

Egyébként a két nagy párt összekacsintása nem volt előzmény nélküli. Megelőzte egy médiatörvény-javaslat. A nyilvánosságról szóló jogszabály-tervezetet a szocialista és a fideszes politikusok a nyilvánosság kizárásával dolgozták ki. Kezdeményezésüket végül is nem a szakmai felháborodás söpörte el, hanem a magát egyre erősebbnek érző Fidesz vonult ki a jogalkotási folyamatból. Majd 2010 tavaszán hatalomra jutott, és az ellenzékbe szorult szocialistákat is kizárta az egyezkedésből. A kétharmados többségével elfogadott, jelenleg is érvényes és a nyilvánosságot korlátozó médiatörvény tehát a közvetlen előzményét „tisztelheti” a mutyizó jogszabály-tervezetben és a lezsírozott rádiófrekvencia-pályázatban.    

10 komment

Médianapló - Gerbner hadnagy, a magyar nácivadász

2016. augusztus 23. 10:40 - Zöldi László

1999-ben találkoztam George Gerbnerrel. A világhírű médiatudós díszvendég volt egy szegedi konferencián, és átbeszélgettem vele az éjszakát. A második világháborús kalandjait mesélte el. Azt például, hogy egy fogolytáborban ő azonosította Bárdossy László volt miniszterelnököt. Akkor nem jegyzeteltem, utána viszont emlékezetből rögzítettem a legfontosabb mozzanatokat. Esküdni mernék, hogy Bárdossyról beszélt, tegnap azonban elbizonytalanodtam.

A digitális sajtóban megjelent egy cikk arról, hogy 70 évvel ezelőtt végezték ki Sztójay Döme volt miniszterelnököt. A professzor világhálón hozzáférhető hagyatékában pedig Bárdossy helyett Sztójayra találtam utalásokat. Ez is miniszterelnök volt, az is, ezt is kivégezték, azt is - akár még össze is téveszthettem volna őket. Mindazonáltal egyre több jel utal arra, hogy az ellentmondás feloldható. A háború utolsó hónapjaiban az amerikai hadsereg magyar részleget hozott létre Martin Himler ezredes vezetésével, akit az unokaöccse, Királyhegyi Pál humorista még a Pásztóról származó Himler Mártonként ismert.

Helyetteséről annyi tudható, hogy Grenville néven szerepel a dokumentumokban, és szintén beszélt magyarul. Az ő helyettese volt Gerbner hadnagy, a későbbi médiatudós. Feltűnt még Ecséry Miklós, Herczeg Béla és Nemes János neve is. Ők hatan járták végig az amerikai megszállási zónában berendezett fogolytáborokat, és egy előre elkészített lista, valamint fényképek alapján azonosították a háborús bűnösöket. A katonai titkosszolgálat bázisáról, az ausztriai Salzburgból egy Douglas-gépen húszasával szállították a mátyásföldi repülőtérre a felelős minisztereket, képviselőket, katonatiszteket és bizony az uszító újságírókat is.

Az egyik korabeli újságcikk szerint a gépet Gerbner hadnagy "vezette", ez azonban nem valószínű. Gerbner professzor csupán arról mesélt, hogy ejtőernyősnek képezték ki. Az viszont elképzelhető, hogy annak a szállítmánynak, amelynek érkezéséről beszámolt a budapesti újságíró, ő volt a parancsnoka. Láttam egy híradórészletet is: borotválatlan, rosszul öltözött, komor tekintetű, idősebb férfiak kászálódnak ki a gépből. Egyenruhások állják őket körül, köztük az 1945 őszén 26 éves, magas és szikár Gerbner hadnagy. Hasonlít a 80 esztendős korában is egyenes tartású és szikár médiatudósra.

Micsoda filmet lehetne forgatni az amerikai magyar kommandó történetéből, ha Andy Vajna kormánybiztos látna fantáziát a magyar háborús bűnösök sorsát megörökítő témában.                     

4 komment

Médianapló - Tűzről pattant szubrett a kecskeméti színházból

2016. augusztus 22. 10:19 - Zöldi László

Ma reggel Galambos Erzsi hangjára ébredtem. Háromnegyed hatkor jöttem rá, hogy éjfélkor belealudtam a Klubrádió egyik műsorába. A stúdióvendég üde hangján nem érződött, hogy benne jár a nyolcvanötödikben. Bizonyára azért nem, mert nekem a kecskeméti színházat jelenti a múlt század ötvenes-hatvanas éveiből.

Béla, Radó Vilmos színigazgató fia az osztálytársunk volt. Barátságunk abból adódott, hogy hárman a hírös város főutcáján laktunk. Én a Cifra palotánál, D. Laci a törvényszék épületében, Béla pedig a Vasút-parki sarkon, szemközt a KTE-pályával, szocreál stílusú házban, egy hanyag eleganciával berendezett, polgári ízlést tükröző lakásban. Reggelenként együtt mentünk iskolába, és ilyenkor elmondtuk Bélának a leckét. Ezt azzal hálálta meg, hogy bevitt minket a főpróbákra.

Olykor két kislányt is kergettünk a színház folyosóin, az egyik Dévay Camilla drámai hősnő, a másik Göndör Klára szintén színésznő gyermeke volt. Később mindkettő az anyja hívatását választotta, a hősnő lányát Udvaros Dorottyának hívják. Dévay művésznő valamiért nem játszhatott Pesten, ezt az öreg Radótól hallottuk, mert a házigazda épp beszélgetett a feleségével, Mojzes Mária színésznővel. Ma már azt is tudom, hogy a színigazgató legendáját ez alapozta meg. Abból épített kitűnő társulatot, hogy szívesen szerződtette azokat, akik 1956 után egy darabig nem játszhattak a fővárosban.

Gyanítom, hogy Galambos Erzsi is így került Kecskemétre. Első férjét, Nagy Attila színészt letartóztatták Miskolcon, és neki is el kellett jönnie az ottani teátrumból. Az öreg Radó szubrettnek szerződtette, mi pedig kiskamaszként őt csodáltuk az összes operettben. Tűzről pattant, cserfes lányokat és kacér asszonyokat jelenített meg, jól nézett ki, szépen énekelt, és tánc közben magasra emelte a lábát. Idézet tőle a Film, Színház, Muzsika 1996. június 6-i számából: „Nekem ugyanúgy fel kell tudni dobni a lábamat, mint negyven évvel ezelőtt, legfeljebb utána már fáradtabb leszek.”

Ma hajnalban azt mesélte, hogy tavaly decemberben, a nyolcvannegyedik születésnapján is játszott a budapesti József Attila Színházban. Miután elénekelt egy rock and roll-számot, és a nézők felállva tapsoltak neki, a kulisszák mögül váratlanul kilépett a Színművészeti Egyetem rektorhelyettese. Átadott neki egy diplomát, annak idején ugyanis „elfelejtette” elvégezni a Színművészeti Főiskolát. Kár - mondta szomorkásan a művésznő -, hogy erről a gesztusról egyetlen újságíró sem adott hírt. Hát én most megírtam. 

Szólj hozzá!

Médianapló - Olimpiai mulatságunk milyen munka volt?

2016. augusztus 21. 10:11 - Zöldi László

Két férfiúról tűnődnék. Mindketten a gyerekeim korosztályához tartoznak, az egyik 39, a másik 44 éves. Érzelmeimet egyelőre nem árulom el, úgyis kiderülnek a végére.

Tóta W. Árpád angoltanárból lett blogger, majd bloggerből publicista a digitális sajtóban. Nemzedékéből szakmailag őt becsülöm a legtöbbre. Érdekelnek a gondolatai, ismerős az iróniája, s bár vele ellentétben ritkán használok trágár kifejezéseket, ha olykor le is ír ilyesmiket, dramaturgiailag indokolt helyzetben teszi. Ifj. Knézy Jenő örökölte a sportújságírást, a legutóbbi két hétben ő közvetítette az olimpiai úszó, majd kajak-kenu versenyeket. A dupla terhelés bárki tehetségét meghaladta volna - az egyik elszólását ki is pécézte a publicista. A riporter azt találta mondani a kajakos lányok győzelme után, hogy „Jó mulatság, férfimunka volt.”

A publicista lendületesen vezette le a hvg.hu felületén, hogy a Vörösmarty Mihálytól kölcsönzött idézet milyen károkkal járt a férfiközpontú társadalomban. Az urak vezérelte magyar állam többször is kirekesztett rétegeket, felekezeteket, nemeket, ráadásul vesztes háborúkba taszította a népet. Okfejtését szellemesen, élvezetesen adta elő. Annyiban rám is hatott, hogy ha nem olvasom, nem is jut eszembe másféle közelítésmód. Például az, hogy ha elődeinket hölgyek irányították volna, akkor legendás kompromisszumkészségük révén talán megúszhattuk volna az országcsonkítást és az egyéb megaláztatásokat.

A sportújságírók mentségére szóljon, hogy az egyenes adás és a lapzárta hajszájában élve gyakran használják Vörösmarty szállóigévé nemesedett verssorát. A világháló tanúsága szerint többnyire NB I-ben győztes focistákra fecsérlik, akik kivétel nélkül férfiak. Másrészt létkérdés a gyors munkát igénylő szakmájukban, hogy legyenek előre gyártott elemek, amelyekkel szükség esetén helyzeteket jellemezhetnek. Így járt el a tollhegyre tűzött tévériporter is, ami arra utal, hogy van mit bedobnia a köztudatba. Kár, hogy a költői mondatot nem a helyzetnek megfelelően használta.

Az olimpia utolsó napján rögzítem, hogy nyolc aranyérmünket ábécé sorrendben a következő sportolók nyerték: Csipes Tamara, Fazekas-Zur Krisztina, Hosszú Katinka (háromszor is), Kozák Danuta (szintén háromszor), Szabó Gabriella (kétszer), Szász Emese és Szilágyi Áron. Hét olimpiai bajnokunk közül csupán egy a férfi, a többi lány, asszony. Teljesítményük jó mulatság volt, de Knézy Jenő végig nem gondolt megállapításával ellentétben leginkább női munka.    

9 komment

Médianapló - Számok nyelvén a kalapácsvetés kétes tisztaságáról

2016. augusztus 20. 10:43 - Zöldi László

Lám, olimpiai bajnokunk, Pars Krisztián mégis bejutott a döntőbe. Tegnapról mára virradóra a legjobb nyolc között 75 méter 28 centivel lett a hetedik. Utána ezt nyilatkozta a magyar közszolgálati televízió munkatársának: „Ha két-három hetem lett volna még, akkor az olimpiai aranyért megyek.” Tudta tehát, vagy legalábbis sejtette, hogy idei eredményei alapján aligha ismételheti meg négy évvel ezelőtti győzelmét.

Kijelentése realitásérzékre vall, noha legnagyobb ellenfele, a lengyel Fajdek elvérzett a selejtezőben. Mindössze 72 métert dobott, miközben egyéni csúcsa 83.93. Igaz, hogy az idén csupán 81.87-ig vitte, de az olimpia előtt a legrosszabb győztes dobása is 78.72-re sikeredett, ráadásul a kalapácsvetők mezőnyéből a legjobb tíz eredményt ő érte el. Ebben a sportágban nála nagyobb esélyest aligha hordott hátán a Föld, hét centi híján tizenkét méterrel mégis elmaradt az egyéni csúcsától. Vajon miért? Ezt firtatják világszerte, erre próbálok válaszolni a számok nyelvén.

Az olimpiát Nazarov nyerte 78.68-cal. A tadzsik atléta fejlődési íve egyenletes, és csupán 203 centivel maradt el az egyéni csúcsától. Egy hellyel került mögé Tyihon 77.79-cel. Kínos lett volna, ha a fehérorosz dobó nyeri az olimpiát, elvégre lehangoló sorozat van a háta (füle) mögött. Doppingolás miatt elvették tőle a Pekingben szerzett érmet, négy évvel később, 2012-ben pedig visszaléptették a londoni olimpiától, mert 2004-es, athéni mintájában teljesítményfokozó szer nyomait mutatták ki. Az egyéni csúcsa 84.53, ettől most csaknem hét méterrel maradt el. A bronzérmes 77.73-mal Nowicki lett. A lengyel atléta a világháló tanúsága szerint versenyen még sosem dobott nyolcvan méter fölött, most csak 98 centivel maradt el az egyéni csúcsától. Hármójuk közül leginkább ő látszik tisztának, feddhetetlennek.

Vegyesek tehát a benyomásaim, ebben az összefüggésben (kontextusban) kéne értelmezni Pars Krisztián idézett szövegét (textusát). Londoni aranyérmesünk legjobbja 82.69, a legutóbbi országos bajnokságon viszont 73.38-at dobott, 931 centivel maradt el az egyéni csúcsától. Ehhez képest Rióban javított, a nyolcas döntő utolsó előtti helyéhez elégséges 75.28 mindössze 891 centivel kisebb a doppingvétség miatt 2004-ben olimpiai aranyérmétől megfosztott honfitársunk, Annus Adrián 84.19-es országos csúcsától. Egyébként a világcsúcsot 1986. augusztus 30., idestova három évtizede a szovjet Szedih tartja 86 méter 74 centivel.         

Szólj hozzá!

Médianapló - Hogyan lett egy magántékából közkönyvtár?

2016. augusztus 19. 10:26 - Zöldi László

A pótmamám, Éva öt hete halt meg. Azóta karcsú urnába préselték a hamvait, és elhelyezték férje, a nyugati emigrációba elszármazott költő urnája mellé, a lombsusogásos dortmundi temetőben. Ők már sosem térnek haza, de épp most kaptam a hírt, hogy a könyveik megérkeztek Budapestre, sőt tegnap tovább is utaztak erdélyi állomáshelyükre.

A harminc doboz körülbelül ezer kötet. Nem is olyan sok, mindazonáltal válogatott állomány. Mielőtt Éváék a Ruhr-vidéki Dortmundba költöztek volna, a pszichológus lányuk zöldövezeti, emeletes házába, Bécsben múlatták az időt. Rengeteg erdélyi írót láttak vendégül, akik költőpénz híján dedikált kötetekkel fizettek a szállásért és az ízletes kosztért. A különleges értékekben dúskáló téka második részét ama verseskönyvek alkotják, amelyek a kolozsvári Utunk szerkesztőségéből német nyelvterületre települt háziúr kényes ízlését tükrözik - Adytól Tóth Árpádon, Babitson át Juhász Ferencig, Kányádi Sándorig és Orbán Ottóig. S mert a házaspár csaknem fél évszázadig élt száműzetésben, a könyvtár harmadik, meghatározó részét a nyugati emigrációban megjelent kötetek teszik ki.

E kitűnő olvasmányokkal kecsegtető könyvtárnak próbáltam fél évtizede, a költő halála óta megfelelő gazdát találni. Minden intézmény szívesen fogadta volna a becses adományt, az 1300 kilométernyi utat azonban egyikük sem volt képes teherautóval leküzdeni. Szerencsére a baráti kör legjobb szervezőkészségű tagja, a koreográfus Novák Ferenc lelt olyan intézményt, amely nemcsak befogadta, hanem Budapestig el is szállította a harminc dobozt. Feri apai ágon örmény származású, aligha véletlen, hogy a kolozsvári költő szellemi hagyatékának Szamosújvárott keresett gazdát. Az erdélyi örmények fővárosában két hét múlva indul a magyar tannyelvű líceum; néhány évtizednyi és kétezer kilométernyi kitérő után ősztől itt találnak új olvasókra egy emigráns költő könyvei.

A középiskolát létrehozó Téka Alapítvány vezetői szerződésben vállalták, hogy megörökítik az adományozó emlékét. Pecsétet csináltatnak, és minden kötet belső címlapjára beütik, hogy „Ez a könyv Bárdos B. Arthur költő hagyatékából való”. Dortmundban pedig a családi ház immár kiürített földszintjére leköltözhet Éváék fájós lábú veje, a mérnök Gunther. Ő nem olvas a néhai após anyanyelvén, az erdélyi gimnazistáknál jobb helyen lesznek a magyar költő aprólékos gonddal kiválasztott kötetei.             

Szólj hozzá!

Médianapló - Politikusok az útelágazásnál

2016. augusztus 18. 10:45 - Zöldi László

Nemrégiben összeszámoltam, 169 tanítványom dolgozik újságíróként. Néhányan magánvállalkozóként működtetnek lapot vagy portált országszerte, és meg-megosztják velem a szerkesztői gondjaikat. Egyikük például kimásolt két félmondatot a Népszabadság tegnapi számából, amelynek szerkesztői jegyzete Orbán Viktor Egyesült Államokbeli népszerűtlenségével foglalkozott. Ezt: „Se Szemerkényi Réka, se Fellegi Tamás, se Habony Árpád, se Connie Mack IV. nem tudta elérni, hogy…” Lejjebbről pedig ezt: „Azt sem akarta, hogy…” Akkor most se vagy sem? - kérdezte a kelet-magyarországi kisvárosban élő tanítvány.

Megpróbálok válaszolni, bár nem biztos, hogy azt írom, amit a nyelvészek szívesen olvasnának. A sajtónyelv megváltozott a rendszerváltás óta, a nyilvánosság tágulásával elindult a köznapi beszéd irányába. Immár nem a nyomdakész mondatok jellemzik az igényes köznyelvet, hanem a köznyelv igénytelen mozzanatai szüremkednek a sajtónyelvbe. A változásnak vannak persze előnyei is, ezek közé sorolható, hogy megváltozott az írott szöveg ritmusa. Ha tanítványom és a többi olvasó egy pillantást vet az idézett mondatokra, kiderül belőlük, hogy a ’se’ utáni vezetéknevek kivétel nélkül mássalhangzóval kezdődnek, a ’sem’ utáni állítmány, az ’akarta’ viszont magánhangzóval.

Amennyiben a szerkesztői jegyzet névtelen szerzője szigorúan ragaszkodott volna a ’sem’-hez, az első esetben négyszer is mássalhangzó-torlódás következett volna be. Ha pedig következetesen alkalmazta volna a ’se’-t, akkor magánhangzó-torlódást idézett volna elő. Az eredmény mindkét esetben az, hogy megbicsaklik a szöveg ritmusa, melyet a magán- és mássalhangzók szabályos váltakozása teremthet meg. Az iménti mondatban található a ’ritmusa’ szó, a végén magánhangzóval, amely után vessző és vonatkozó névmás következik. Nem azt írtam, hogy ’amelyet’, mert akkor nehéz lett volna kimondani, hanem hogy ’melyet’, mert így könnyebb kiejteni.

Az íratlan szabály figyelmen kívül hagyásával magyarázható, hogy a felületes beszédírók „jóvoltából” sok politikus zavarodik bele a szövegbe. Miközben például Medgyessy Péter miniszterelnök felolvasta az évértékelő beszédet, az elején küszködött a hangzótorlódásokkal, és mire ama bizonyos „útelágazás”-hoz érkezett, annyira elfáradt, hogy a nyelve beletörött az amúgy könnyen kimondható szóba. E tizenhat másodperces bakiparádé azóta is a YouTube koronázatlan királya.     

        

Szólj hozzá!

Médianapló - Miért riportoznak az interjúalanyok?

2016. augusztus 17. 09:53 - Zöldi László

A haditudósítók szakmája elnőiesedett. Amióta a tévék minden tűzfészekben jelen vannak, a férfitudósítók hajlamosak csapzottan, borotválatlanul, egyenruha-utánzatban állni a kamera elé. Élezik a feszültséget, holott humanizálni kéne a borzalmakat - nem átélhetővé, hanem elviselhetővé tenni. Erre valók a visszafogottan öltöző és fogalmazó újságírónők.

A négy tűzszerész hortobágyi tragédiájáról felváltva beszél a nyilvánosság előtt két csinos politikusnő az MSZP-ből, a rendfenntartásra szakosodott Demeter Márta és a szóvivő Budai Bernadett. Kár, hogy ellenzéki pártot képviselnek, amelynek az volna az érdeke, hogy ne tompítsa, hanem kiélezze az ügyben rejlő feszültséget. A honvédelmi minisztérium ugyanis el akarja mismásolni a valószínűleg túlóráztatásból fakadó tragédiát. A rokonszenves politikusnők közül ma reggel Budai Bernadett ült a kamera elé, és kedvesen humanizálta az „ügykezelés” ellentmondásait. Eközben mondta ezt: „Pont az előző riportban elhangzott…” (ATV-Start).

Azért nem folytatom a mondatot, mert az idézett rész ejt gondolkodóba. Elnézhető például Lévai Hangyássy László rockzenésznek, ha július 28-án ezzel toppant be a Hír TV stúdiójába: „Eljöttünk ide riportozni.” Téved ugyan, elvégre interjúzni érkezett, tájékozatlansága mégis megbocsátható, mert ritkán fordul meg a nyilvánosság fórumain, és nem kötelező tudnia, hogy mi a különbség a riport és az interjú között. De miként vélekedjünk Gy. Németh Erzsébetről, a Demokratikus Koalíció politikusnőjéről, aki az ATV július 14-i adásában ezt mondta: „Tarlós István, ahogy a riportból kiderült, …” Nála már firtatható, vajon profinak nevezhető-e, ha gyakran tűnik föl tévé- és rádióstúdiókban, még sincs tisztában a riport és az interjú közti különbséggel.

Ráadásul Budai Bernadett még egy parlamenti párt szóvivője is, neki csakugyan kötelező tájékozottnak lennie a nyilvánosság műfajaiban. Hódolatom, de félő, hogy több évnyi kommunikátorság után sem szerzett tudomást ama bizonyos különbségről. Ha szemben ül egy újságíróval, és beszélgetnek - interjút készítenek vele. Ha pedig arra utal, hogy a stúdióban néhány perccel korábban egy másik politikussal beszélgetett ugyanez a műsorvezető - a kollégájával szintén interjút készítettek. Ha viszont a beszélgetés szerves része egy sok helyszínen játszódó és sokféle műfajt magába foglaló dokumentumfilmnek, akkor riportban szerepeltek. Na, ez nem történt meg ma reggel.   

 

2 komment