Eperjes Károly ezt fejtegette a kaposvári újságban: „Egész életemben az orosz szisztéma alapján voltam beoltva mindenféle ellen. Ezért az orosz vakcinát választom, ha megengedik.” Tanítványom pedig, aki Nyíregyházán újságíróként keresi a kenyérre valót, hozzászólásában azt idézte, amire tegnap beszélte rá a Magyar Rádió egyik megszólaltatottja: „A Pfizer vakcinája olyan, mint egy elektromos autó, az orosz meg olyan, mint a benzines. Ugyanoda visznek.” Tanítványom szerint „A vodkából jó az orosz, a kocsiból pont nem.”

Megtisztelő, hogy firtatja a véleményem, de azt válaszolom, hogy a szovjet gépkocsikat elkerültem. A Polski Fiattal meg a felforrt hűtővizű Skodával gyűlt meg a bajom, és amikor már megtehettem, inkább a Volkswagent választottam. Ami pedig Eperjest illeti, 1986 óta ismerem, azon a nyáron együtt töltöttük az időt a San Sebastian-i filmfesztiválon, a világ egyik legszebb városában. Akkoriban lett tagja a budapesti Katona József Színháznak, és frissiben kapta meg a Jászai Mari-díjat. Erdőss Pál filmjében, a Visszaszámlálásban ő játszotta Sanyi, a buszvezető főszerepét, aki a Kádár-korszak utolsó évtizedében megvette a téesz teherautóját, és magánvállalkozásra adta a fejét.

Sorsa tragédiába fordult, ami megérintette ugyan a zsűritagokat, akik azonban a maguk kapitalista észjárásával nem értették, miért baj, ha valaki magánvállalkozó lesz. Egy keletnémet kritikussal mi értettük, és kiharcoltunk egy díjat a ma is dokumentum értékű játékfilmnek. Eperjes „Szamocával” pedig végigbolondoztam a két hetet, egy baszk kocsmában még be is rúgtunk. Azóta ahányszor csak összefutunk valahol, úgy folytatjuk a beszélgetést, mintha mi sem történt volna a legutóbbi három és fél évtizedben.

Eperjes Károly életművét Kossuth-díj koronázta, szerintem megérdemelten. Az Orbán-rendszer egyik ikonja lett, aki a többivel együtt most arra buzdít bennünket, hogy a Volkswagen (a félig német Pfizer) helyett inkább azt a fránya Moszkvicsot válasszuk. A kormányzat propagandisztikus húzása arra késztette Sándor Erzsit, hogy ő is hozzászóljon a kaposvári újságban megjelent mondathoz. Kedvenc írónőm színésznőként kezdte, és ezt válaszolta hajdani játszótársának, a gyermekkorában szovjet védőoltásokra kárhoztatottnak: „Ha ez lett az eredmény, akkor komolyan kell aggódni az orosz vakcina miatt.” (Facebook.com, 21.01.18.)

Ütős és találó mondat, talán még az önkritikától sem idegenkedő Szamócát is megmosolyogtatja.

Tíz mondat Eperjes Károlytól

A világtörténelem egyetlen olyan országa vagyunk, amelyet saját korábbi maga vesz körül. (Kisalföld, 1996. január 6.)

A szerep a sorok között van, a jellem meg a gerincben. (Heves Megyei Nap, 1997. július 21.)

Nem a politika osztja meg az embereket, hanem az emberek osztják meg a politikát. (Magyar Rádió, 2002. április 29.)

Volt időszak ’94-98 között, amikor bárhová szerződtem, év végére megszűnt a színház. (Zalai Hírlap, 2003. március 1.)

Egyedül soha nem lehetek, mert hívő emberként hiszem, hogy jelen van az Isten. (Magyar Hírlap, 2003. április 26.)

Csak az lehet igazi ikonfestő, aki maga is ikon. (Népszabadság, 2008. április 10.)

Olyan ökomenikus vagyok, aki tudja, hogy ő katolikus. (Napló, 2009. december 24.)

Nem kell mindent tudni. Mindent szeretni kell. (InfoRádió, 2019. március 12.)

Én például nem vagyok értelmiségi. (InfoRádió, 2019. március 12.)

Egész életemben az orosz szisztéma alapján voltam beoltva mindenféle ellen. Ezért az orosz vakcinát választom, ha megengedik. (Sonline.hu, 2021. január 17.)