Végre láttam és hallottam Demeter Szilárdot, tegnap este a Hír TV-ben beszélt az elképzeléseiről. Tudható róla, hogy könnyűzenész és regényíró, mostanában pedig a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója. Azt fejtegette, hogy a színházi törvény utáni lépés a könyvkiadás rendbetétele volna. Több szakmai szervezet kérte a közreműködését, ő azonban csak akkor „hajlandó” beleállni az átalakításba, ha… Azért nem írom le a feltételeit, mert azóta is tűnődöm, vajon miből táplálkozik az önbizalma.
Volt egy érdekes mondata: „Szükségünk lenne egy jó ellenzéki újságírásra.” De mi fán terem a jó ellenzéki újságírás? Az e bejegyzés után olvasóható összeállításból kiderül, hogy Lázár János kancelláriaminiszter mintha másként vélekedne róla, mint Orbán Viktor. Van viszont egy értelmezés, amelynek szerzője elég pontosan járja körül az újságírást. Az SZDSZ hajdani médiapolitikusa, Haraszti Miklós szerint „Két szemlélet áll szemben egymással. Az egyik azt mondja, hogy a sajtó akkor demokratikus, ha a demokratikusan választott kormányt szolgálja, szerintünk viszont akkor, ha független.” (Vas Népe, 1992.10.12.) Nem sikerült kibontania, hogy mi a független újságírás, de ez most nem is nagy baj, mert Demeter Szilárd sem független újságírásról beszélt, hanem ellenzékiről.
A kormánypárti elszólásokból olyan kép kerekedik, hogy a média hordozó, amely a hasznos információkat juttatja célba. Továbbítja a többségi akaratot, közvetíti a választott személyek álláspontját. S mert az újságírók nem választott személyek, lehet ugyan véleményük, de jobban teszik, ha az információk továbbítására korlátozzák magukat. Az újságírás két lényeges ismérve, az információk közvetítése és a vélemények nyilvánítása közül tehát az előbbi fontosabb, mint az utóbbi. Ezzel magyarázható, hogy a kormánypárti újságírók szakmai közérzetét is együttérzéssel képzelem el. Eme értelmezési kereten belül azonban az ellenzéki újságírást nem is tudom elképzelni.
Néhány kivételtől eltekintve az ellenzékbe szorult politikusok is a választott személyek tolmácsolásában látják az újságírás funkcióját. Csupán annyi a különbség, hogy az épp hatalmon lévő politikusok tökélyre fejlesztették a haszonelvű gyakorlatot. A soha sem összefoglalt, de gyakran tapasztalt szemléletmóddal ellentétben úgy vélem, hogy az újságírás másra is alkalmas. Például arra, hogy az igazságot elválassza a hazugságtól. Az újságíró pedig eldönti, hogy igazat akar-e mondani, vagy hazudik.
Tíz mondat az újságírásról
Az újságírást olyan hivatásnak látom, amiben együtt van a pedagógus, a gyógyító orvos, a politikus és a művész. (Lezsák Sándor MDF-politikus, Népszabadság, 1990. június 18.)
Az újságírásnak az a dolga, hogy a hatalom körmére nézzen. (Nehéz-Posony István jogász, Nógrád Megyei Hírlap, 1994. április 16-17.)
A tényfeltáró újságírás hazánkban nem hatol sem elég mélyre, sem elég magasra. (Bitó László író, Magyar Hírlap, 2003. december 9.)
Ma Magyarországon nem pusztán leíró, eseményeket követő újságírás van, hanem meggyőződés által vezérelt, jobboldali újságírás. (Mesterházy Attila szocialista politikus, Népszava, 2009. május 23.)
Azért izgalmas az önök szakmája, mert olyasmiről is írniuk kell, amiről fogalmuk sincs. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2012. szeptember 7.)
Az újságírás civil kontrollt jelent az aktuális hatalomgyakorlással szemben. (Balavány György publicista, Klubrádió, 2012. szeptember 14.)
Független újságírás nélkül a demokrácia sánta. (Bajnai Gordon E14-politikus, volt miniszterelnök, ATV, 2014. március 16.)
Az újságírás mindig kritikus és ellenzéki. (Lázár János Fidesz-politikus, Index.hu, 2015. március 29.)
Időnként kevesebb a tudás, mint az ítélet. (Veiszer Alinda műsorvezető, Index.hu, 2018. november 30.)
Igazán szükségünk lenne egy jó ellenzéki újságírásra. (Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, Hír TV, 2019. december 13.)
