„Láttunk már pártok élén hülyéket” - mondta ma reggel Szanyi Tibor. Nem sokkal korábban, vasárnap délután választották meg alelnöknek az MSZP-ben, nem csoda, ha az ATV műsorvezetője rákérdezett, vajon kire is gondolt. A szocialista politikus megnyugtatta, hogy nem Tóth Bertalanra, a korábbi elnökök között azonban akadt, akire illik a jellemzés. Nagy Attila Tibor politológus „időzített kommunikációs bombának” nevezte az MSZP fenegyerekét (24.hu, 2018.06.18.). Kezdem érteni, hogy miért.
A bejegyzés elején idézett elszólás túl markáns ahhoz, hogy kimaradjon az ütős mondatok jövő heti összeállításából. Persze mindenki Tóth Bertalanra gondol majd, mert az már nem fér bele a válogatásba, hogy a szövegösszefüggés is érzékelhető legyen. Ami tehát feldobja az idézetgyűjteményt, az másfelől fölveti a megszólaltatott közéleti személyiség felelősségét, még ha reggel szenderegve, óvatlanul fejtette is ki az álláspontját. Ugyanezt a jelenséget pedzegette Galló Béla politológus, aki a Mozgástér című blogon tegnap kért számon bizonyos hasonlatokat a szocialista politikusokon.
Kunhalmi Ágnes ugyanis „erős bástyának” nevezte az MSZP-t, holott illett volna tudnia, hogy a kifejezés Rákosi Mátyástól származik. (Ugyebár „A mi országunk nem rés, hanem erős bástya a béke frontján.” 1949.03.15.) Azt már én fűzöm hozzá, hogy amikor Botka László, az MSZP tavalyi miniszterelnök-jelöltje bedobta a köztudatba, hogy „Fizessenek a gazdagok!”, az egyik kormánypárti lap kajánul közölte a Rákosi-beszédeket rögzítő Szikra-propagandafüzet címlapját, amelyen ezt a mondatot olvashattuk. Bizony nem ártana, ha az MSZP mai politikusai figyelmesebbek volnának.
Ebből azonban nem azt a következtetést vonnám le, mint Galló Béla, hogy felkészületlenek. Vagy ha azok is, az a benyomásom, hogy a MSZP félmúltjából már tudatosabban válogatnak. A frissiben megválasztott másik alelnök, Komjáthi Imre például Horn Gyula egyik szállóigéjét idézte: „Nem lehet messzire nézni lehajtott fejjel.” Becsületére válik, hogy ő legalább kimondta a hajdani pártelnök nevét. Horn megnyilvánulása eredetileg a Délmagyarország 1997. június 9-i számában látott napvilágot. Hogy erre miként bukkant az Észak-Magyarországon élő Komjáthi Imre, azt csak találgatom.
Aligha lapozgatta a szegedi újságot, ezért nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy a Lefülelt mondatok című könyvemben találkozott vele. A patinás napilapból ebbe emeltem át a lógó orrú szocialistákat cselekvésre ösztönző szállóigét.
