Minden évben beleszagolok az Ünnepi Könyvhét levegőjébe. Az idén esőhöz öltöztem, de sikerült megúszni a nyári zuhét. Tömeg préselődött a Vörösmarty-téren fölállított kiadói standokhoz, könyökök sűrejében araszolgattam. Ilyenkor megnézem ama kiadók kínálatát (a Magvetőét, a Kossuthét meg az Ob Ovoét), amelyekhez szerzőként vagy munkatársként közöm volt. Ezúttal azonban konkrét célom is akadt.

Verebes István Tólig című készülő könyvéből elég sok részletet olvastam a világhálón, amelyek fölhívták magukra a figyelmet. Érdeklődésemnek van személyes oka is. Vagy húsz éve azért is szegődtem a nyíregyházi főiskolához, mert Verebes jó színházat csinált a városban. Kár, hogy mire aláírtam a szerződést, ő már továbbállt. Azóta is látom benne az üzembiztos rendezőt, mégis az a benyomásom róla, hogy sokféle adottságát leginkább regényben vagy színdarabban aknázhatná ki. Talán majd most, a hetvenedik évében. Miközben kerestem a kötetét, hatalmas választék tárult a szemem elé. Káprázatosan döglődik a magyar könyvkultúra.

A Tinta Kiadónál például Tótfalusi István Vámmentes gondolatok című könyvére bukkantam, amelyben összegyűjtötte 344 neves személy 838 szállóigéjét. Megvettem Bárdosi Vilmos és Kiss Gábor Szólások című „dióhéj”-szótárát is, mindkettőre szükség lesz, amikor e rovatban egy-egy szállóige művelődéstörténeti előzményeit bogarászom. Végre kezembe került Vida Gábor marosvásárhelyi író Egy dadogós története című regénye is. Csupa jót olvastam róla, de nemcsak ezért érdekel. Ugyanoda valósiak vagyunk, ám az ő családja kisjenői, az enyém meg erdőhegyi. A két település egymással szemben terül el a Fekete-Kőrös két partján, az egyikben leginkább katolikusok laknak, az én falumban viszont reformátusok. Ebből az évszázadok alatt rengeteg feszültség származott. Ő vajon hogyan dolgozta fel a partiumi magyarság eme kettősségét?

De találtam még egy vékony könyvecskét is, amelyet másnak szánok. Unokám nemrég töltötte be a tízet, most lesz fogékony Lénárt Krisztina Offline kalandra kattanva című történetére. Panna készül a nyári táborra, a vékony, mindössze kilencvenoldalnyi könyvecske pedig arról szól, hogy mihez kezdjen egy kiskamasz, ha abban a fránya táborban nincs internet. Egyébként a Verebes-kötetet nem találtam meg. Vagy ki sem vitték a Vörösmarty-térre, vagy már elfogyott. Az utóbbira gyanakszom, de sebaj, legföljebb holnap az Ünnepi Könyvhéten szokásos kedvezmény nélkül veszem meg.